Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Források:

Circulare Sematizmus Gulyás IV. 367. KL I. 1367.

PL Vaszary Cat. 15. PL Csemoch Cat. 15 PL Serédi Cat. 15. FL Liber cantoralis

39. KANTER KÁROLY 1915. szept. 30. — f 1920. nov. 20.

Komárom megyében, Tatán született 1853. jún. 7-én. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Esztergomban végezte. A teológiai tudományokat Esztergomban és Bécsben sajátította el pazmanitaként.

1876. jan. 2-án szentelték pappá. Segédlelkészként tevékenykedik Ipolyvar- bón, 1877-től Kéménden, 1882-től Óbudán, 1884-től Lipótvárosban és 1890- ben a Belvárosban. 1884-ben egyúttal az V. kerületi reáliskola hittanára, 1890-ben a IX. kerület református gimnáziumáé is. 1894-ben kinevezik az oltáregyletek igazgatójává és ez döntő jelentőségű egész élete folymán. 1898- ban plébánosi kinevezést kap a Várba, 1899-ben megkapja a Szűz Máriáról nevezett c. beheli apát kitüntető címét. 1908-ban pápai prelátusi címet nyer.

Az esztergomi főkáptalanban 1915. szept. 30-án mesterkanonoki stallumot kap.

Kanonoki kinevezése után főszékesegyházi plébános lesz Esztergomban.

Egyházi és társadalmi téren nagy érdemeket szerzett. Vezetőszerepet vitt a budapesti hitbuzgalmi és társadalmi egyesületekben, főleg az oltáregyesületek és a népszövetség virágzásán fáradozott sokat. Az Oltáriszentség iránti buzgó- sága késztette az örökimádás-templom felépítésére. Megépíttette az oltáregyleti központi házat a Maria Reparatix apácák zárdájával együtt, továbbá a Rákóczi Ferencről nevezett (Rákócziánum) királyi érseki főgimnáziumot és internátust. Sokat köszönhet neki a budai Katolikus Kör, amelyet létrehívott. Mint a királyi vár plébánosa és egyúttal Szent István király jobbjának őre mindent megtett a Szent István napi ünnepségek fényének emeléséért.

84