Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Esztergomban halt meg 1907. dec. 28-án, 75. esztendejében, felszentelésének 51. évében. Az esztergomi bazilika kriptájában temették el.

Források:

Circulare Sematizmus Kollányi 511. Szinnyei XIII. 925.

Lépőid Adatok 34. PL Simor Cat. 15. PL Vaszary Cat. 15.

Cat. 23.

Óbudán született 1823. máj. 2-án. Gimnáziumi tanulmányait Budán végezte, bölcseletet és teológiát Nagyszombatban hallgatott.

1847. aug. 4-i pappászentelése után káplán Nagyorosziban, 1849-től Kemencén és újra Nagyorosziban. 1851-től Budára kerül a Vízivárosba, később Pestre a Belvárosba. 1859-ben a budai elemi iskolák igazgatójává nevezik ki. 1865-ben a Központi Papnevelő prodirektora. 1863-ban pápai kápláni címet nyer és 1878-ban tb. kanonok lesz.

Az esztergomi székeskáptalanban 1882. dec. 23-án mesterkanonoknak nevezik ki és előléptetéssel 1889-ben komáromi főesperes lesz, 1894-ben szenttamási prépost és 1897-ben szentistvánvári préposttá lép elő. Elnyeri a Szent Mihály^ ról nevezett máriaszigeti apáti címet, később a biduai c. püspökséget. A Vas- koronarend III. osztályának lovagi címével tüntették ki.

1903. jan. 29-én hunyt el, életének 80., papságának 56. évében. Esztergomban, a bazilika kriptájában helyezték nyugalomra.

Munkái:

1. Carmen bucolicum honoribus .. . principis Josephi Kopácsy... Tyrna- viae, 1847.

2. Kérelem Buda főváros tz. Czéheihez a legényegylet ügyében. Buda, 1868.

33

5. PELLET JÓZSEF 1882. dec. 23. — t 1903. jan. 29.