Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Források:

Circulare Sematizmus Zelliger 395. Némethy 849.

Kollányi 511. Szinnyei X. 727.

PL Simor Cat. 15. PL Vaszary Cat. 15,

6. RAJNER LAJOS

1886. szept. 4. — t 1920. márc. 27.

A Hont megyei Ipolyvisken látta meg a napvilágot 1842. márc. 4-én. Középiskoláit Selmecbányán és Nagyszombatban végezte, teológiai képesítését pedig pazmanitaként kezdte majd az esztergomi szeminárium növendékeként szerezte meg.

1886. júl. 25-én felszentelték és ezután káplán Érsekvadkerten. Nagyszombatban gimnáziumi tanárként működik 1869—74 között. 1874-ben Simor János érsek Esztergomban levéltárosnak és szertartónak nevezi ki, 1880-ban prímási titkár és 1882-től irodaigazgató. 1874-ben a pápa kápláni, 1900-ban prelátusi címmel tünteti ki. Római gróf volt.

Az esztergomi főkáptalan tagja 1886. szept. 4-én lesz mint mesterkanonok, majd fokozatos előléptetéssel 1890-ben honti, 1903-ban főszékesegyházi fő- esperes, 1905-ben őr-, 1906-ban éneklő-, 1908-tól olvasókanonok, végül 1916- ban eléri a nagypréposti méltóságot.

1888-ban megkapja a Szent Péterről nevezett sajószentpéteri c. prépostsá- got. 1890-ben szentszéki ülnök. 1898-ban az esztergomi szemináriumban a teológiai tanulmányok prodirektora. 1899-ben a főegyházmegyei cenzúrabizottság elnökévé választják meg. 1905-ben esztergomi érseki általános helynök, amelyről élete vége felé lemond. A következő évben felszentelt cidiessi püspök, és segédpüspökként részt vállal a prímás feladataiból.

1916-ban ünnepelte aranymiséjét és ez alkalommal a pápai trónálló címet nyeri el és a király a II. osztályú vaskoronarendet adományozta neki. Ő pedig 20 000 koronát az alesperesek tiszteletdíjára fennálló alap javára és 10 000 koronát a főegyházmegyei papi nyugdíjintézet javára hagyott.

34