Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

Munkái:

1. Az egyházi művészet régészeti és gyakorlati kézikönyve. Esztergom, 1873.

2. Műtörténeti kalauz. Esztergom, 1874.

Források:

Esztergom, 1915. Circulare Sematizmus Zelliger 48. Kollányi 505.

Szinnyei I. 1107. Gulyás III. 550. Lépőid Adatok 34. PL Vaszary Cat. 15. FL Liber cantoralis

4. SZILÁNYI FERENC 1881. nov. 6. — f 1907. dec. 28.

Pozsony megyében, Malackán született 1833. aug. 21-én. Hittudományi stúdiumait Pesten a Királyi Egyetemen végezte a Központi Szeminárium növendékeként.

1856. szept. 21-én történő pappászentelése után kinevezik Nagyszombatban a gimnázium tanárává és az érseki konviktus prefektusává. 1875-ben Simor János érsek titkára lesz, ettől azonban 1880-ban megválik pozsonyi kanonoki kinevezése miatt.

Az esztergomi főkáptalanban 1881. nov. 6-án nyeri el a mesterkanonoki stallumot, majd fokozatos előléptetéssel 1888-ban nyitrai, 1896-ban főszékesegyházi főesperes és szentgyörgymezei prépost, 1900-ban őr-, 1905-ben éneklő-, 1906-ban az olvasókanonokságig jut el.

1884-ben a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett széplaki apáti, 1894-ben pápai prelátusi címmel tüntetik ki. 1893-tól felmentve rezideális kötelezettsége alól Nagyszombatba távozik érseki helynöki kinevezése folytán, amely tisztet egészen 1901-ig lát el.

A Nagyszombatvidéki Katolikus Tanítóegyesület díszelnökévé választja meg. Végrendeletében a Pozsonyban felállítandó egyetem céljára jelentős összeget szánt. A Főszékesegyházi Kincstárra halála után aranyozott ezüst, drágakövekkel díszített kehely maradt, továbbá 7 kazula és 3 infula.

32