Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Bevezetés
Bevezetés Az 1948. esztendő Mindszenty József hercegprímás számára az itthon szabadon töltött utolsó év, amelyet biztosan nem tudhatott, inkább vértanúi lelkületével sejthetett. Elfogatásáig azonban hűségesen teljesítette főpásztori feladatát, amint ezt szentbeszédei is bizonyítják. A politikai légkör egyre feszültebbé válik. Rákosi Mátyás a kommunista vezetők január 10-i értekezletén bejelenti szándékát, hogy az általa magyar demokráciának nevezett diktatúrában nem lehet helye az egyházaknak, különösen a katolikus egyháznak nem.1 A hatalom eszköztárából nem hiányzott a megfélemlítés. A papságot is igyekezett egymással szembeállítani. A püspöki karból Czapik Gyula egri érsek és Papp Kálmán győri püspök 1948 nyarán folytatott nemhivatalos tárgyalást az állam és egyház kapcsolatáról a Rákosi Mátyás és Révai József vezette politikai bizottsággal. Akkor a további tárgyalások előfeltételeként kérték a bíboros-prímás eltávolítását. A kormány hajlandó volt Czapik érseket Rómába engedni, hogy a Szentszékhez terjessze fel a magyar kormány kívánságát. A megegyezés, mint ismeretes, ekkor nem jött létre. A bíboros elleni személyes támadások egyre erősödtek, amelyek az év végi december 20-i házkutatáshoz és azt követően karácsony másodnapján a letartóztatásához vezettek. Ebben az évben az országgyűlés megszavazza az iskolák államosítását az 1948: XXXIII. törvénycikkben, amely az egyház kiszorítását jelenti az iskolákból, pontosabban az egyház egyik legfontosabb feladatának, küldetésének nem tud eleget tenni. A katolikus egyházra nehéz évek vártak ettől az időtől kezdődően. A különböző tematikájú beszédekből néhány jelentősebb csoportot lehet kiemelni. A legfontosabbak természetesen a körlevelek. Ezek egyrészt a főpásztor saját egyházmegyés híveit szólítják meg, másrészt a püspöki kar által intézett pásztorlevelek az egész magyar katolikus társadalmat szándékoznak felrázni. Ebben az időben a püspöki kar elnöke Mindszenty, és a pásztorlevelek többségét is ő fogalmazza meg. Az 1948. újév alkalmával a bíboros főpásztor szózatával köszönti híveit.2 Ez nyitánya az egész évben elhangzó, egyre gyarapodó körleveleknek, és a sorozat, különös módon azzal a főpásztori szózattal zárul, amely a hercegprímás december 26-i elfogatása előtt közvetlenül jelent meg. Az újévi körlevél egyrészt visszaemlékezés a Boldogasszony Év kezdetére, másrészt összekötője azoknak az ünnepi Mária-na- poknak, amelyek átívelnek 1948-ra és december 8-án zárulnak. Felcsendül benne az a kívánság, bárcsak ne érne véget a Szűzanya tisztelete ebben az évben, hanem az eljövendő magyar történelem vezérfonala lenne!3 A nagyböjti körlevél konkrét és országos engesztelésre szólítja a híveket azzal a céllal, hogy „a bűnös Magyarország adjon helyet a kegyelmi Magyarországnak"!4 Átérezve a közelgő vihart, arra buzdít a bíboros, hogy fájdalmas pénteken szentmisén vegyenek részt a hívek és a bűnbánatra hívás jeleként délelőtt és délután, valamint este több alkalommal szólaljanak meg a harangok. Ebben az egyház egységét szeretné kifejezésre juttatni. 8
