Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Bevezetés

Az iskolák államosítása után az elbocsátott szerzetes tanerők ügyében két alkalommal hívta fel a figyelmet a szerzetesek ellen indult támadásokra és az elbocsátásuk után tapasztalt sajnálkozás ellentmondásosságára.5 A szerzetesrendek valóban a birtokok államosításával anyagi biztonságukat veszítették el, de hivatásuk teljesítésében eddig működőképesek voltak. Most megfosztották őket munkájuktól, nem tudva azt, hogy két év múlva a szerzetesrendek feloszlatásával illegalitásba vonulnak, kivéve a négy - a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek, a bencések, a piaristák és ferencesek - szerzetesrendet. A bíboros utolsó üzenete december

26-i dátummal jelenik meg - amelyet bizonyára hamarabb írt meg, hiszen e nap délutánján tartóztatták le.6 Az év vége felé sűrűsödő rágalmakra a főpásztor higgadtan és visszautasítóan válaszol: „Nem vádolom vádlóimat... Szívből megbocsátok nekik."7 Ez a kereszt előtűnő árnyékában Krisztus vértanúi hősiességének magatartása. Annak a töretlen hitének ad kifejezést, amely szerint bármi történik az emberrel, az Úristen akkor sem hagyja el. A szenvedésben „világító oszlopként" kell tanúságot tenni Krisztus országáról.

Több püspökkari körlevelet hallhatott a templombajáró hívő 1948 folyamán. Az iskolák államosítása körül május-június hónapban négy pásztorlevéllel hangsúlyozta a kar tiltakozását a vallásos iskolák államosítása ellen.8 Szóltak az egyház kétezeréves iskolaállítás jogáról, az onnan kikerült nemzedékek nemzetépítő magatartásáról. A tanítóhivatal így egyik legfontosabb krisztusi küldetését nem tudja teljesíteni. Az ifjúságért való aggódás az erkölcsi normák teljes szétzilálása láttán a püspöki kar attól tart, hogy az ifjúságot a mindenkori pártpolitikai érdekeknek rendelik alá. Az iskolák államosítását a kar ellentmondásosnak tartotta az addigi ígéretek ismeretében, és a demokrácia elveinek feladásaként értelmezte. Óva intett a diktatórikus államberendezéstől. Az új, immáron államosított iskolai évben a püspöki kar az ifjúsággal való törődést a családban látja érvényesíthetőnek.9 A szerzetestanárok nem taníthatnak az államosított iskolákban azért, mert az állam nem óhajtja jelenlétüket, azért sem, mert az ateista környezetben a vallásos nevelést nem gyakorolhatják. Az előzőektől témájában tér el a Nagyboldogasszony-körlevél.10 Ez visszaemlékezik az 1947. augusztus 15-én meghirdetett Mária-év kegyelmeire, és ezt nem szándékoznak az év leteltével bezárni, hanem kiterjesztik december 8- ig. Az egyház sok sikert könyvelhetett el ez alatt az év alatt, de a püspöki kollégium jól látja a hívekre rázúduló nehézségeket is.

A szentbeszédek másik körének zöme a Mária-év rendezvényeihez fűződik.11 A bíborosnak bőven nyílt alkalma arra, hogy az egész életén át jellemző Mária iránti tiszteletének kifejezést adjon nagy tömegek jelenlétében. Hiszen ahol megfordult, több tízezrek vártak rá, és mindenütt személyesen tapasztalta a katolikusok és protestánsok ragaszkodását és szeretetét. Nem véletlen, hogy az év második felében a hatóságok mindent megtettek a népszerűség megnyirbálásáért, de ellenkező hatást értek el. Sátoraljaújhelyen Hegyalja népe 50 ezer embert jelentett zarándokként.12 A határon a bíborost a polgármester fogadta, és díszkocsin vitte az ünnepség színhelyére. Gyulán, a Viharsarok 37 községe két napon át rendezett ünnepséget, ahol a kalocsai érsek, a hajdúdorogi és Csanádi püspök, a nagyváradi vikárius mellett a domonkos, jezsuita, ferences, szaléziánus, kapucinus rend képviseltette magát.13

9