Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
Nem sajnáljuk a miniszter úr segítségét az állásából elmozdított szerencsétlen plébánostól,5 csak megállapítjuk, hogy ügyével kapcsolatban megsértették az Egyház kormányzati szabadságát. Szívesen láttuk volna ugyanezt a nagylelkűséget a most fennen hirdetett kötelező hitoktatás mellett tüntető, de épp a miniszter úr helyeslésével internált szegedi diákok, vagy olyan tiszteletreméltó papjaink érdekében, akik éveken át sínylődnek még a szentmiseáldozat vigasztalása nélkül is börtönökben, táborokban, aztán egyszercsak - kellő ok hiányában - egészségileg tönk- retetten eleresztik őket. De védelmet nem kapnak a vallásügyi miniszter úrtól, amint a rabok, betegek mellől máról-holnapra kiűzött irgalmas és egyéb szerzetes nővérek sem; pedig talán nem találnak többet a teherlapjukon, mint a tüntetőén zászlóra tűzöttekén. Ahol neki helyet készítenek, ott érdemes papok egész sorát B- listázták. Nem hiányzott az okok közül papi mivoltuk. Az a vád, hogy iskoláinkban százezrével vannak tankönyv nélkül tanulók, visszahull azokra, akik idejében benyújtott tankönyveinket hónapokra elhevertet- ték, hogy a maguk tetteiből fonják meg a vádat az egyházi iskolák - úgymond „tankönyv nélküli elmaradott állapota" - miatt az Egyház ellen. Egyébként olyan vádat emel, amit a vádló az állami iskolákról is elismer: „Tagadhatatlan, hogy nincs elegendő tankönyvünk."6 „Országos méretekben folytatjuk az elhanyagolt iskolaépületek kijavítását és az új iskolák építését" - mondja a nyilatkozat. Eddig se akadályozta ezt az Egyház. Sőt! A hívek a maguk erejéből tették is, ahogy épp a miniszter úr ezt elismerte: „Mint vallás-közoktatási miniszter boldog lehetnék, ha állami iskoláink olyan jókarban lennének, mint felekezeti iskoláink közül igen sok."7 Az 1948. április 17-20 közt tartott országos találkozón nyilvánosan megismételte, hogy sok hitvallásos iskola épült újjá a szülők segítségével. Ezt helyesli és kívánatosnak tartaná az állami iskoláknál is. Mi tudjuk, hogy a Katolikus Szülők Vallásos Szövetsége ezen a téren minden dicséretet megérdemel. A magyar oktatás- és nevelésügy terén akad elég tennivalója az államnak a kész és lelkiismeretesen, a szülők ragaszkodását kivívóan működő katolikus iskolák érintetlen-hagyásával is. Az analfabetizmus, az iskolakerülés, a serdülő ifjúság züllése, a tanítók nélkül álló iskolák, a nagy távolságok, a tantermek hiánya, a lábbeli- és ruhahiány ugyancsak kiadna egy hároméves kultúrtervet, és de sokat siránkoztak miatta a költségvetés tárgyalása során. 3700 állástalan tanítónk van és csak a tanyai iskolákból 207 tanítói állás betöltetlen. A miniszter úr által keserűen felpanaszolt „kirabolt, kifosztott, tönkretett iskolák, az új telepesek iskolái" elég gondot adhatnak neki. Az iskolakerülés oly mérvű, hogy a miniszter úr áldatlannak nevezi és országos propagandahadjáratot hirdet ellene.8 Fejér vármegyében 38.000 tanulóból 10.000 mulaszt rendszeresen, mert 10.325-nek nincs lábbelije, 12.985-nek pedig téli ruhája. Miniszteri megállapítás az is, hogy nem egy helyen háromórás gyaloglással érik el iskoláikat a nyomorult iskolások.9 Ha elhanyagoltságról van szó, bőven akad teendő azon a téren, ahol az állam versenytárs nélkül áll, az egyetemeken. Itt a miniszter úr tárja fel az oktatás nagymérvű lehanyatlását, minőségi katasztrofális lezüllését.10 Orvosi, mérnöki okleveleinket már nem fogadják el a külföldön. Egy „reakciósának éppen nem bélyegez73
