Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
hető egyetemi tanár mondja a parlamentben, hogy „az egyetemi kiképzés egy bűnös tréfa alacsony nívójára süllyedt. Az egyetemi ifjúság a legsötétebb, kétségbeejtő nyomorban sínylődik."11 Mi a csehekhez, magyar testvéreink deportálóihoz, üldözőihez semmiben nem igazodunk. Különben is a külföldi példákat mi ellenőrizni nem tudjuk. A római katolikus hívők zöme megnyilatkozott; de nem az államosítás, hanem a hitvallásos iskolázás mellett. Nem annak morzsái, hanem egésze mellett. A katolikus iskolázás egész vonalához ragaszkodunk. Az Egyház iskola-joga oszthatatlan. Mi Jézus Krisztushoz, tanításaihoz, törvényeihez gyermekeink egész iskolázása folyamán rendületlen meggyőződéssel ragaszkodunk. Bizonyára ezért nem esik most már szó a szülők állásfoglalásáról, hanem átjátsszék az iskola jellegéről való nyilatkozást a vallásos iskolák tanítóira kiélezett és felnagyított sérelmeik orvoslásának csábító ígérgetésével. A tanítóságnak szabad és nyomás nélküli megnyilatkozása is figyelemre számíthat, de gyermeke nevelésének mikéntjéről elsősorban és döntően a szülő jogosult és illetékes állást foglalni és határozni. Az ő adójából történik az iskolai kiadások fedezése is. A szülők mindenek ellenére tiszteletet érdemlően nyíltan is meg merték mondani álláspontjukat; egy teljesen szabad szülői titkos szavazás nevetségesen csekély számot hagyna az államosítani akarók táborában. Az igazi demokráciának ezt az elintézési módot kellene választania és sürgetnie. Ha a törpeség erőlteti akaratát a többségre, ez nem demokrácia, hanem egészen más valami. A szülőknek állásfoglalását a vallásos nevelés biztosítása mellett az a körülmény tette oly erőteljessé, mert idegenkednek, sőt elzárkóznak a vallásos szellemmel szemben álló materialista, tehát Isten nélküli, sőt Isten- és hitellenes neveléstől. A hitoktatás, még ha kötelező is, egyenlőtlen és bénított küzdelmet tud folytatni a többi tárgy és az egész nevelési irányzat teljesen ellentétes szellemével szemben. Tehát nem az igazi demokratikus neveléssel, hanem az Isten-nélküli neveléssel szemben védekezik a szülő és az Egyház. A mi evangéliumi nevelésünk igazi demokratikus nevelés. Az Egyház, amikor iskoláit védi, az általános emberi jogokat, köztük a tanítási és tanulási, a lelkiismeretszabadság jogait védi. A szülőknek elidegeníthetetlen joga van gyermekeik vallásos szellemben való neveléséhez. Eddig volt joga és lehetősége a szülőknek választani az iskolák közt. Az állami iskola-monopólium behozatala után az állami iskolát semmi sem menti meg attól, hogy a pártpolitika és a materializmus, hitközöny melegágyává süllyedjen. Múltunkban alapvető gondolat volt, hogy a családi és iskolai nevelés közt törés ne legyen. Most a természetjog ellenében mintha egyenesen erre a törésre törnének. Pedig nálunk még a legegyházgyű- lölőbb hitleri erőszak sem vette el az Egyháztól az ő iskoláit és az iskolaállítási jogot. Békét fenyegetéssel kötni nem lehet, hanem csak békés eszközökkel. Most itt van a próbatétel ideje. Krisztus zászlaja várja a hűségeseket, akik hitük, a gyermeki lélek, az Egyház védelmére a keresztségben, a bérmálásban és más módon is számtalanszor elkötelezték magukat. Ez a tiszta katolikus álláspont; pap és hívő csak ezt az utat járhatja. 74
