Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
17. Püspökkari körlevél az iskolák védelmében A püspöki kar újra aggódását fejezi ki az iskolák várható államosítása miatt. Esztergom, 1948. május 23. Krisztusban kedves Papjaink és Híveink! Pünkösd vigíliáján Egyházunk mondhatni születése, nyilvánossága elé történt lépése emlékünnepének előkészületében a vallás-, közoktatási miniszter úr1 a sajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett Egyházunkat, gyermekeink katolikus iskolai nevelését mélyen érintő kérdésben. Közben a most szokásos hangon támadásokkal illette legszentebb vallási meggyőződésünket, bár őt is katolikus anya és katolikus iskola, katolikus segítő kéz nevelte. A nyilatkozatot ugyanazon a napon a rádió is szétsugározta. Mivel rádió, sajtó nekünk nem áll rendelkezésünkre, az egyetlen lehetséges módot, a szószéket vesszük igénybe igazunk védelmére és - ha ugyan van rá még szükség - a ti helyes látástok érdekében. Tanúskodásra hívjuk fel az egész ország közvéleményét, hogy az Egyház és állam közt öt hónapon keresztül annyiszor és oly változatos módokon és eszközökkel megidézett béke kapcsán most először dobják be hivatalosan isteni és állami törvényekkel biztosított ősi katolikus iskoláink államosítását. Eddig mindig azt hirdették, hogy nem lesz győző és legyőzött, csak béküljünk; most annyi lelki értékünk erőszakos elvétele után gyermekeink halhatatlan leikéhez akarnak nyúlni szentségtörő kézzel iskoláink elvételével. Ahelyett, hogy a hat és félmillió katolikus régi sérelmeit - napilap, szétdúlt egyesületeink stb. - orvosolnák, újabb égő sebeket akarnak ütni a békeszerzés címén. Nekünk a békéről nem ilyen fogalmaink vannak. Február 23-án az országgyűlésen a saját tárcája tárgyalásán mondta ugyanazon miniszteri ajak: „A katolikus Egyháznak roppant nagy szerepe volt oktatásügyünk történetében. A magyar demokrácia a magyar társadalmi és történeti helyzet helyes ismeretében nem is kívánta a felekezeti iskolákat kivenni a felekezeti oktatás kezéből."2 Ahol nem egészen egynegyed év alatt ily gyorsan feledésbe megy a saját megállapítás az Egyház „roppant nagy oktatási szerepéről", ott a fakultatív hitoktatás miniszterének ígérete a kötelező hitoktatás meghagyásáról nem nyugtat meg komoly és gondolkozó szülőt, de minket főpásztorokat sem. Joggal támad bennünk a gondolat: hátha ez is csak taktika, mint ahogy - úgy látszik - a február 23.-i elismerés és az iskoláink felől történt megnyugtatás is csak időleges megnyugtatás és politikai eszköz volt. A miniszteri nyilatkozat most hallgat bizonyos, a Teremtőről, halhatatlan lélekről nem tudó tankönyvről, bizonyos, hivatalosan erőltetett állami iskolai egyesületekről, az egyedül felkarolt kollégiumokról és különös felvételi kérdéseikről. Ezek a 71
