Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

vasást, számolást és középfokú ismereteket is tanítottak. A XII. századtól kezdve az Egyház az egyetemek létesítésével tündöklött és a mi kiváló és nagyhírű egyetemünket, a budapesti tudományegyetemet is, egyházi férfiú, a nagy prímás, Pázmány Péter alapította 300 évvel ezelőtt. Az újabbkori és különösen a szegényekre kiterjedő népoktatás legbuzgóbb kezdeményezői és terjesztői papok és szerzetesek voltak: bencések, ciszterciták, premontreiek, jezsuiták stb. A leányok nevelésére is először az Egyház gondolt és az ő hűséges szolgálói és szentjei. S míg az Egyház így minden téren elöljárt a népnevelésben, az állam csak jóval később, nálunk a XVIII. század végén látott az iskolák alapításához. És mégis ez az állam, amely oly elkésve ébredett népnevelő feladatának tudatára, hamarosan a hitvallásos iskolák visszaszorítására, sőt kiirtására törekedett, főleg elemi iskoláink államosításával. Nagy igazságtalanság volt ez azzal az Egyházzal szemben, amely századokon át mérhetetlen áldozatokat hozott az iskolaügy érdekében és becsületes, művelt nemzedékek hosszú sorának felnevelésével elévülhetetlen jogot szerzett iskoláihoz.

Az Egyház ezen szerzett jogánál azonban sokszorosan erősebb, mert vitathatatlan, az Istentől szerzett joga a neveléshez. Lehet, hogy ez a jog nem részesül figyelemben azoknál, akik Istenben nem hisznek, vagy Krisztust és az O evangéliumát el nem fogadják, de kötelez titeket, kedves Híveink, akik Krisztus követői vagytok. Mennybemenetele előtt mondta az Úr tanítványainak: „Elmenvén tanítsatok minden népet!"1 Ezen parancs értelmében vallotta magát az Egyház a népek tanítójának. Az Egyház szem előtt tartotta Krisztusnak azon szavait is, amelyekkel a gyermekeket magához hívta és tanítványainak mondotta: „Ne tiltsátok el őket tőlem!"2 A katolikus iskolák feladata a gyermekeknek és ifjaknak Krisztushoz való vezetése. Bennük látjuk elsősorban biztonságban gyermekeink lelkét a téves tanítások és erkölcsi romlás ellenében. Ezért az Egyház a törvénykönyvében egyenesen sürgeti, hogy a püspökök katolikus iskolákat létesítsenek.3 És ahol ilyenek vannak, a híveket kötelezi, hogy oda küldjék gyermekeiket.4 Ugyanakkor leszögezi: „Az Egyháznak joga van mindenfajta iskolát létesíteni, nemcsak elemit, hanem közép- és felsőiskolákat is."

Az Egyháznak ez az iskolákhoz való joga összhangban van - kedves Hívek - a ti szülői jogotokkal. Mert ha a nevelésre természetfölötti síkon az Egyházé az elsődleges jog, a természetes síkon a tiétek és csak ti utánatok jön az állam, amelynek jogát az Egyház szintén mindig elismerte és elismeri. A szülőknek elsődleges joga az állammal szemben kétségbe nem vonható, mert hisz ők adtak a gyermeknek életet, ők táplálják, ruházzák, és a gyermek élete mintegy az ő életük folytatása. Joguk van tehát megkívánni, hogy gyermekeiket az ő hitükben, az ő vallásos felfogásuk szerint neveljék. Joguk van gyermekeiket visszatartani olyan iskolától, ahol a hitük és vallásos meggyőződésük nemcsak tiszteletben nem részesül, de talán becsmérlés vagy lekicsinylés tárgya. Ezen jogukban érezték magukat mélyen megsértve azok a német szülők, akiknek katolikus iskoláit erőszakkal elvette a hitleri állam és akiknek gyermekei az új iskolából úgy jöttek haza, mint kis pogányok, kik gúnyosan lemosolyogják imádkozó szüleiket. Ti is, katolikus magyar szülők, alapjogotokban éreznétek magatokat megsértve, ha nem járathatnátok gyermekeiteket katolikus is60