Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

10. Gyulán, Mária-nap alkalmával

A főpásztor a gyulai kegykép vonzásáról és a Szeplőtelen Fogantatás helyi korai kultuszáról szól.

Gyula, 1948. április 25.

A múlt év Nagy boldogasszony ünnepén, Esztergomban a magyar püspöki kartól 1948-ra meghirdetett Boldogasszony Éve, mint fényt, melegséget és balzsamot jelentő magasztos nemzeti gondolat tízezrek, százezrek és félmillió összesereglő magyar szívdobbanásától kísérve a fővároson, Szombathelyen, Csongrádon, Egerben és Sátoraljaújhelyen át ma kigyúl itt Gyula városában is. Hogy miért épp Gyulán, annak több oka is van. Kétszeres nagy magyar seb is nyilallik itt ebben a szomorú végvárban.3 Ez a város, mint mágnes vonzotta magához az országos Mária- ünnepséget, hisz hiteles történelmi adatok szerint monostori egyházának Mária-ké- péhez már az Árpádok alatt, 5-600 esztendeje nagy népsokaságok zarándokoltak. A 17 ünnepre a Szentatyától búcsúkkal oly gazdagon ellátott kegyképnek, mint annyi szent magyar értéknek, a zord időkben nyoma veszett; a kegytemplomból 130 esztendőre török mecset lett: a fergetegben kipusztult nép helyébe új nép érkezett. 1714-ben a magyar telepesek gyökeret vernek a mocsarak, elhatalmasodott nádasok világában. De ennek a lelkében is szüntelen cseng a nádasok zizegését túlharsogva a múlt; a szent hajdan és a nádasok fuvallata kísérte a múlt dicsőségéből és a jelen keservéből megszőtt éneket: Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátró- nánk!1 És az új város 140 évvel korábban, mint az Egyház a Szeplőtelen Fogantatás hittételét kimondotta, pecsétjébe is belevéste a máriás múltat a Szeplőtelen Fogantatással.

Két lobogó kell nekünk: a feltámadott igazságé és a betegeket, sebeket gyógyító, szomorúakat vigasztaló, elesetteket gyámolító, nagyhatalmú és lehajlóan nagyir- galmú istenanyai szereteté.

Ma, Quo vadis vasárnapján2 magunkat kérdezzük? Quo vadis? Hová mégy? A válasz az: A kinyilatkoztatás és az ezeréves történelem útján Mária útmutatásával Jézushoz, aki út, igazság és élet.3

Ha valaki csak kissé is aggodalomban volna a Mária-tisztelet felől, megnyugtatom: csak azt tesszük a Mária-tisztelettel, amit Jézus Krisztus tett és tanúsított Máriával szemben. Jézus szeretve tisztelte Máriát; engedelmeskedett neki és bekapcsolta üdvösségünk legfölségesebb mozzanataiba és titkaiba.

1) Gyermek soha úgy nem szeretett édesanyát, mint Jézus Krisztus. Jézus meghalt az emberekért, de elsősorban érte halt meg, hogy kifizesse nagysága, méltósága és kiváltságai nagy tengerének nagy árát. A Boldogságos Szűz számára szerezte a megváltás legelső gyümölcseit, amelyekhez a Boldogságos Szűz csak Fia érdeméből jutott. Krisztus vérrel törleszti az istenanyaságot, az asszonyokból kiválasztott46