Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
Hackel táborában lesz a monista és anyagelvű Wundt dualista és spiritualista. Hackel oldaláról lettek hívők Baer és Romanes. Häckel nagyon haragudott rájuk és kóros gyengeséggel magyarázta megtérésüket. Későbbis életében tér meg Foucault a közönyből, Biot az ateizmusból. Az elsőrangú természettudósok legnagyobb része istenhívő, sőt, jámbor keresztény. Épp terjedelme miatt - kb. 250 név - mellőznünk kell a csillagászat, fizika, vegyészet, növény-állat- és kristálytan hívő tudósai ragyogó sorának az felvonultatását. De állapodjunk meg korunk uralkodó tudományánál, a modern élettannál, amely - mint egyesek vélik - a fejlődéssel kimutatta a teremtés valamint az anyagtól különböző lélek feleslegességét, a lélek és anyag, Isten és a világ kételvűségének a tarthatatlanságát, és el is tüntette volna a határt az élő és holt anyag között. És mit mutat az élettan tudós-világa? Darwin kételkedő, korán elveszti édesanyját, apja is, iskolája is észelvű. De maga bevallja, hogy Isten létét sohasem tagadta. Főművének a végén a Teremtőtől származtatja minden élet csíráját. A ma felkapott színezést a darwinizmusnak Häckel és tábora adta meg, néha nem megnyugtató eszközökkel is. De az élettant nemcsak ez a tábor jelenti. Vannak ott mások is: ]. Müller, a 19. század legnagyobb fiziológusa, Shwann, a sejttan megalapítója, Wilhelm Volkmann, a vérkeringés, idegrendszer élettanának a „tökéletes" búvára, a vérkutatók, Vierordt, Mendel, az átöröklési törvények felállí- tója, Ehrenberg, az ázalagok és protozoák felfedezője, az anatómus Hyrtl, a világneves Pasteur, a hangyász Vasmann, Lossen és Waagen. Nem kicsi képviselői voltak az élettannak, és mind mélyen hívők, nem anyagelvűek. A tudomány erősíti a hitet A természettudósok hitének nem kárára, hanem előnyére vált a tudományuk. Különösen áll ez azokra, akik - mint Volta, Ampére, Fresnel, Maxvell - nem estek a hangosak egyoldalúságába, hanem bölcseleti és vallási kérdésekkel is behatóan foglalkoztak. Maxvell vasárnapokon a hittudományokba temetkezett bele. A magunk számára alig képzelhetünk el nagyobb élményt, mint a hívő természettudósok életével foglalkozást. A gyermekszentek élete tud úgy meghatni minket. Nem hányavetiek, hanem mélységes alázat lakik bennük. Minden fondorkodást, piaci lármát, politikai és irodalmi érvényesülés-hajhászást megvetnek. Szinte a romlatlan gyermek hamvas hitével találkozunk náluk. Emellett tudományuk is működik. Newton főművében fejti ki Isten létének bizonyítékait. Ámpére a természet összhangjából, Schönbein a célszerűségből épít Isten-érvet. Linné a Systema naturae- ban, főművében Isten, lélek és természet kapcsolatát vetíti. A nemrég még anyagelvű Romanes ily címen ír könyvet: Gondolatok a másvilágról. Nemcsak a Teremtő, a Gondviselés és a lélek halhatatlansága, hite fog meg náluk bennünket, hanem a kinyilatkoztatás, Szentírás, csoda, a megtestesülés, megváltás, Krisztus, Szentlélek, Egyház, pápaság hite is. Akárhányan hitvédők szóban és írásban. Maxvell és Herschel János kiállnak az akaratszabadság mellett. A gyakorlati hitélet felemelő példáját mutatják. Fraunhofer böjtjei, Riemann naponkénti lelkiismeretvizsgálatai, Barrando ünnep-megtartásai, Volta szombati Mária-mécsese, Úrnapja megülése megindítanak. Maxvell és Euler napi munkájában elfáradva családjával együtt végzi, sőt vezeti az esti imát. Heis, Chevreul együtt rózsafüzérez a családdal. Ampére 26
