Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
vetkőznénk ki, a nemzet végét jelentené." A nagyP emberi közösség, az egyetemes testvériség nincs ellentétben a saját haza hagyományainak és dicsőségének szerete- tével,22 sőt, a szeretet gyakorlása számára Istentől felállított rend szerint fokozottabb mértékben kell szeretni és jót cselekedni elsősorban azokkal, akik velünk különleges kapcsolatokban vannak. Hogy eme kapcsolatok terén elöl jár számunkra Magyarország és a világ magyarsága a gondterhes jelenben is, arra példát mutatott nekünk az isteni Mester, amikor az O hazája, kövei, építményei pusztulását előre elsiratta és igyekezett összegyűjteni a haza gyermekeit. A Szent István-gondolat jegyében jogos és méltán ápolt erényünk tehát a hazaszeretet és annak szellemi eszközökkel való megnyilatkozása is. írók és történészek, Szent István fénye vagy hiánya jelentkezik a magyar múltban. Mindkettő tettre, alkotásra, mentésre szólít Benneteket! A templom és iskola katedrájáról ide kívánkozott a hittudomány, amely a kinyilatkoztatott igazságokat forrásaikból kiemeli, azokat szellemileg átérteni és megvédeni törekszik, azokat és az üdvösség eszközeit az életben való kifejtésükben és hatásukban tanulmányozza.23 Közben a bölcselet jár a kezére, mint ancilla Theologiae.24 Ha nálunk is úgy törne a világi elem a hittudományi ismeretek megalapozottságára, mint a külföldön, akkor sem volna felesleges itt ez az osztály. Így8 még épp ma nagy feladata van. Nemcsak a könyv-termelésre gondolok, hanem általános társadalmi hatásra. A katolikus hittudósnak fel kell keresnie a tudományosság egész birodalmát összes útjaival, ki kell emelnie mindazt, ami érték, megmutogatni és lenyesegetni a túlkapásokat. A hittudomány terén pedig a tudományos közlés számára meg kell találnia azokat a módozatokat, amelyekkel az örök igazságokat a ma emberlelkületének megfelelően, az ész és szív számára meggyőzően és vonzóan adják elő. A közlés mikéntje rendkívül fontos. Elkellene minél több tanfolyam hittanárjainknak, hitoktatóinknak, lelkipásztorainknak, világi vezetőinknek. Hogy miben, kézenfekvő. Folyóiratokat kellene pótolni, utcát, színházat, mozit, plakátot, az egyeduralmi anyagelvű betűt kellene egyensúlyozni. A természettudomány A természettudományokra bizonyos időkben úgy szokás hivatkozni, mint a vallás- ellenesség fellegváraira, ahonnétr a hitetlenség fölénnyel jelenik meg más, távoli mezőnyökön is. Rámutatnak a hitetlen természettudósokra -, köztük vannak nevesek is, mint Laplace, Virhow, Tyndall, Du Bois-Raymund. Meg kell azonban tárgyilagosan állapítanunk, hogy azok közül, akiket mint hitetleneket emlegetnek, vannak közönyösek is. A nem-hívő természettudósokat nem a természet búvárlása tette vallástalanokká, hanem az erkölcsi élet, az emberi tekintet, divat, a kor vallásta- lanságának a hangossága, az érvényesülés, és inkább időlegesen, mint halálukig. De a hitetlenek lelkében is feltűnően dolgozott a kegyelem. Laplace nem volt istentagadó, minta-keresztény sem. Élete végén meggyónt. A bátor hitvalló Biot helyét a francia akadémián kimondott istentagadóval töltötték be, Littré személyében. Halála előtt megkeresztelkedett és mint ilyen halt meg. A szabadgondolkozó Flourens biológus visszatért a kereszténységhez. Virhow és Du Bois-Raymund anyagelvűek. Virhow fogadkozik, sohasem tér el ettől az iránytól és 28 év múltán Virhow is, De Bois-Raymund is ellenkező irányba tér. Hackel „lélektani változásukat" siratja. 25
