Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
szerint ezt sürgeti nálunk Betlehem fénye, amely kiárad az erkölcsi életen túl a társadalmi, gazdasági, és közéletre is. De itt le kell leplezni - úgymond - a ferdítéseket, le kell rántani az álarcot. Az a jegy, amelyet korunk homlokán hord és amelynek szétesés, széthúzás, az űrbe való lezuhanás az oka, egyre jobban kiütközik a törvényes őszinteség elsikkasztásán; az igazmondás hiánya rendszeressé vált és hadászati fokra emelkedett. A szavak és tények értelmének kiforgatása, az ámítás klasszikus fegyver. Hogy kijussunk a szakadékokból, a hazugság igájából, vissza kell térnünk az igazmondás szelleméhez és gyakorlásához. Amikor mi a hit igazságát és szabadságát védjük, ezzel az ország újjáépítésében is a legnagyobb erővel részt veszünk. 2) A jóság1 Van-e valutája ma annak az isteni erénynek, amely Istent, felebarátot, ént folyondárként egyszerre ölel át? Ma, a második világháború után, amikor végtelenbe futó temetőkkel tele Európa földje? A népek színe-virágából a harcmezőkön 32 millió, a gyűjtőtáborokban 26, a bombatámadásokban 15 millió ember pusztult el. A sebesültek, rokkantak száma 30, azoké, akik födél nélkül maradtak, vagy koplalnak 150 millió. És az egymásnak tett kár, bár nemzetek roskadnak, pusztulnak bele a Brennus kardjával kirótt jóvátételbe, jóvátehetetlen. És sírok felett, romok felett, égő világ felett 3 év alatt sem lohadt semmit a gyűlölet tűzlángja. Atombombát melengetnek a beteg emberiség gyógyszereként. A szereteten fölényesen mosolyognak; a gyűlölet izzása szerzett lobogót irodalomban, tudományban, társadalomban.8 És ha valamikor, ma van népek, nemzetek feletti hivatása az irodalomnak, hogy átsajogjon lelkén az Üdvözítő irgalmas szánalma temetők, hontalanok, egy egész testi-lelki nyomorvilág felett: Szánom az embersereget;9 sőt, rálép elszántan a jeri- kói útra, amelyet hullák és holt-eleven életek szegélyeznek. Három átmenőből ő az az irgalmas szamaritánus, aki tudja, hogy a jerikói út tettesei írástudók voltak. Ha még Mauriac is abba a helyzetbe kerül, hogy a bíróságon a vádlott tetemre hívja, mi felelősség van akkor a Nietzschék, Rosenbergek stb. lelkén? Amit a toll vétkezett, azt a tolinak kell meggyógyítania. Ha a szellemvilágban is van erkölcsi jóvátétel, akkor az csak az irgalom olajával, lehajló szeretetével, az erkölcsi felelősségben megújhodott írókon keresztül lehetséges. Ha a gyűlöletet a harcmezőkön legyőzték, ne hagyják meg ezt a legnagyobb bűnös, a feneketlen gyűlölettörvényt - a béke megmérgezésére. A gyűlölet felett teljes diadalma csak a szeretetnek lehet. A nagy*1 francia katolikus kritikus - Charles de Bős - úgy gondolja, hogy ha sohasem tért volna is meg, ha a halál úgy érte volna, hogy nem hisz Istenben, még az se változtatott volna azon leküzdhetetlen érzésén, hogy itt a földön semminek sincs olyan teljes létjogosultsága és igazoltsága, mint az emberi szeretetnek. Az élet azonban azt mutatja, hogy az emberszeretetnek minden viszontagságok közt termő talaja csak az a szeretet, amelyet Jézus hozott a földre és amelyet életével, vérével megpecsételt: Úgy szerette az Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy minden, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.10 Csak, ha vem Isten Atyám, akkor van embertestvérem, csak akkor fedezem fel a „mást" és ez a felfedezés éppen a pokol ellentéte. Csak az Isten fiainak szabadsága juttat el an22
