Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
nak meglátásához, hogy a szeretetlángolás ésszerűbb, mint a gyűlölet minden okoskodása. Amikor a kinyilatkoztatott hit és törvény alapján álló író látja, hogy az emberek a földiektől bizonyos csömört kaptak, levegő után kapkodnak, fényre, térre, szélre van szükségük, elengedhetetlennek találja velük szemben a maga életében a szolgálat szándékát és tényét. Anélkül, hogy elédesítené az irodalmat és ezzel gyengítené a vallás erejét - Claudel szavával -, az irodalom Krisztus küldetésében az evangelizálásnak eszköze. Az irodalom két halhatatlan lélek találkozása. Az irodalom kiindulása a lélek, Annál is, aki alkot, és az olvasónál is, aki kap. Ez az irodalom hivatása, és a benne kifejezett fényesség titka. Az irodalom révén az igazság a világosságban eljut a szépséghez. Irodalmi osztályunknak bizonyára az a fohásza: „Bár Isten adna a világnak egy igazi katolikus irodalmat, amely az irodalom csúcspontja lenne, egy időtlen irodalmat, amely az Ige szárnyainak árnyékába „tudatosan és szándékosan helyezett megtestesülés lenne!" Az igazság és szeretet ilyetén meghirdetésében élenjáró szerepe van a hit-, tudomány-, bölcseleti, a jog- és társadalomtudományi, valamint az irodalmi osztálynak. 3) A békének szolgálata amelynek bizonytalansága miatt „vergődik a népek lelke feszült és kínzó aggodalomban," kitűzött akadémiai céljaink közé tartozik. De hát a béke oldalán állunk és béke-barátok vagyunk mi, Tekintetes Szent István Akadémia? A Szentatyával felelünk: „Amikor tiszta szándékkal és békés fegyverekkel megy a békéért a küzdelem, amikor az önzés erőivel az őszinte testvériség szelleme vív meg, akkor igen." Vannak, akik elvileg a harc alapján állnak. Nekünk ellenben kinyilatkoztatott alapunk van a békére. Ezt a békét hirdette’ az angyal Jézus születésekor, ezt hagyta O reánk örökségül - elmenőben. Az a Rex Pacificus,11 aki a békét hozta a földre, a béke és szeretet Istene,12 földi helytartója ajakával hirdette meg nekünk a legutolsó szentestén a mindig régi, mindig új, egyazon békét: Az Optatissima pax13 kezdetű körlevél nekünk alap, parancs és program. Nem kemény, hanem édes parancs: Roma locuta.14 Ha nem hajolnánk Jézus Krisztus földi helyettesének bármelyik, egyetlen útmutatására, a szőlőtőről lehullanánk az örvénybe, nem volnánk többé katolikusok, hanem pogányok vagy szakadárok. Az igazság az, hogy a legújabb pápai rendelkezés szerint a magyar Egyház a világegyházzal együtt imádkozik a békéért. Naponta a szentmisében Krisztus teste és vére felett esengünk: „Napjainkban adj kegyesen békét." Ha én ma szenvedő népemnek, minden világtáj magyarságának megvásárolhatnám a békét, és annak egyetlen ára volna, az én életem, minden további nélkül odaadnám. Nem a békekészségben van a hiba. Amennyire magunkévá tettük a Szentatya békéjét, annyira meg kell vele állapítanunk, hogy nem mind béke az, amit annak mondanak. A világosság és béke angyalának köntöse szép, de kérdés, ki ölti magára.1“1 A béke nem dolgozik a háború műveivel, a béke nem termi a háború gyümölcseit. Az igazi béke és a háború közt az elválasztó szakadék a gyűlölet, az erőszak, aki bírja, marja, a belőle és vele az emberi jogokkal szemben alkalmazott kivétel és rendelkezések. 23
