Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)

Szentbeszédek

43. Szentendre-Izbégen, az új templomban

A bíboros főpásztor a templomról és a hívek áldozatkészségéről beszélt.

Szentendre-Izbég, 1948. október 24.

Valahol az országút két oldalán falu épült. Mint a gombák a földből eső után, úgy nőttek ki hirtelen a házak. A ház-sorokból önálló község lett. A községavatáson azt mondta az új községbíró a vendégeknek és helybelieknek: „Van itt már minden: korcsma, bolt, ártézi kút, gőzmalom, gazdakör, bálterem és rezesbanda." A sarokban megszólal egy öregember: „Templom azonban nincsen." Ez a közbeszólás talált és égetett. Maga a szónok is szégyenkezve, megtörve vallotta meg: „És a te szent házadról megfeledkeztünk, Uram!"

ízbégen - Istennek és áldozatos lelkeknek hála - nem így van ma. Másfélszáz esztendős vágy öltött itt testet egyéni: nagyobb és kisebb áldozattal és az Egyház szentelésével.

A templomszentelésben az Egyház imádsággal, szentelt vízzel kívül-belül valósággal megmossa a templomot, az oltár elé roskadva meghívja, leesdi a Mindenszentek segítségét, a teljes Szentháromságot.

Mi a templom?

Mondja meg maga a kinyilatkoztató Isten, mondják meg a temetőben pihenő, a mai napot kívánva-kívánó ősök.

1) Isten háza és a mennyország kapuja. Az imádság háza1 Sinai hegy, ahol Isten törvényét hirdetik a népnek. Betlehem, ahol Istennek dicsőséget, embernek békét hirdetnek. Belépnek ide egyszerű pásztorok, előkelő napkeleti bölcsek. Ahogy ott megszületett Krisztus, itt is a szentmise átváltozásában nap mint nap megszületik. Ez a templom örök kenyér háza. Názáret. Ott jelen volt Jézus gyermek alakjában, itt a szentostya színe alatt. Ott növekedett Isten és emberek előtt, itt is növekszik a mi lelkűnkben. Golgota orma. Ott Jézus áldozatul hozta magát élőkért, holtakért. Itt is ezt teszi, szentséges vérében füröszti fiókáit, mint a pelikán madár.

A helység szíve és középpontja. Középpont azért, mert itt lakik minden szív királya és középpontja, a Krisztus Király. Átnyúl minden család küszöbén kereszteléskor, házasságkötéskor, a világból kilépéskor, az örökkévalóságba belépéskor.

Az emberi élet fonaláról sokszor esik szó. Ez a fonal a pólyában még színes pántlika; később, amikor a bűn közelférkőzik, maszatos kócmadzaggá válik; az élet tülekedésében kemény istráng lesz; van idő, amikor az emberi nyomor szárító kötele lesz, amelyre az élet szennyeseit aggatják ki.

Hogy ez a fonal szép maradjon, vagy ha elrútult, kitisztuljon: azért van a templom.

154