Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
Valami módon minden házat, családot egy láthatatlan fonal kapcsol a templomhoz. Itt alakítják a gyermek, az ifjú, a házasok, az öregek életét Jézus életével, tanításával, törvényével, szentségeivel. Mi lenne a világból, ha a templom hiányoznék az emberiség életéből? A bűn, a gyűlölet, az ártás, az elállatiasodás úrrá lenne a földön. A templom hatalmas vízválasztó hegy. Ahogy a vízválasztók kétfelé szabják a vizek irányát, a templom, mint Isten hegye, mint az ítélet helye, Jozsafát elválasztja juhokra és kosokra az embereket: akik Istent akarják és akik Istent kiradírozzák értelmükből, akaratukból, életükből, az emberi társadalomból. Templom nélkül sokan élnek úgy - sírva mondja az Apostol mint Krisztus keresztjének ellenségei. A végük pusztulás, istenük a hasuk, s dicsekvésük az, ami szégyenük. Ök földi dolgokat hajhásznak.2 Mondhatnak akármit, az ún. emberi becsületesség sohsem pótolja a templomot. És ha egy évezred pihenő őseit bizonyságra hívnók, azok azt mondanák: csak az a becsület az igazi, amely az oltártól indul el, amely ismer Istent, halhatatlan lelket és számadást. A templom, hogy a mai napot ne felejtsük, az az Istentől adott - küldött Rafael főangyal, aki az életútját járó Tóbiásnak biztonsága, hogy visszatér a kiinduláshoz és célhoz, a mennyei Atya házához.3 Rafael szerepét Tóbiás mellett mind ismerjük. Rafael is, a templom is megment az út veszedelmétől, sőt a veszedelemből gyógyszert fakaszt, segít visszaszerezni azt, amit a világnak adtunk és azt learathatjuk. Az élet megszentelésére tanít az egyéni és családi élet magaslatra emelésével. Megtanít arra, hogy csak a jóért, a szeretetért érdemes élni a földön. A nagy angol író, Dickens oly igazán mondja: „Élni, az semmi; hatalmasnak, bölcsnek, híresnek lenni, kevés; hasznosnak lenni nem elég. Csak az élt, és csak az igazi ember, aki sírt a jótett felett, amit ő tett vagy kapott".4 A templom értéke kimondhatatlan nagy. Pogány bölcs mondta: Találunk városokat várfalak nélkül, hadsereg és pénz nélkül; de Isten, vallás, templom nélkül nincs emberi közösség. 2) Régi, 3-4 évtizedes emléket őrzök ifjúságomból. Először jártam életemben Zalában, annak is a legterjedelmesebb plébániájában: Pákán. Vasárnap szentmise után mutatják nekem a szentpéterföldi bírót, aki soha el nem hagyja a vasár- és ünnepnapi templomot, pedig 14 kilométer a távolság, kétszer 14 kilométert tesz meg gyalog el- maradhatatlanul a végtelen értékű szentmiseáldozatért. De ízbég szegény, de hívő lakói is példát adnak nekünk. 1824-ben, tehát 124 esztendővel azelőtt azt írják Istenben boldogult Rudnay hercegprímásnak, hogy égő keresztény buzgalomtól hajtva többszáz (800) arany forintot gyűjtöttek Isten háza építésére keserves, gyermekeik szájától elvont keresményükből. Hej, ha ezek az ősök megkapják ezt a templomot, micsoda buzgalommal aknázzák ki lelkűk javára! Ők ma velünk örülnek az örökkévalóság templomában. Szeretném, ha Jézus szemével, az Egyház értékelésével, az ősök tanításával és a szentpéterföldi bíró áldozatos hűségével néznétek mindnyájan új templomotokat; ha elmaradhatatlan vendégei, kegyelmi élvezői lennétek és Jézus élete, tanítása, ál155
