Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
33. Egyházmegyei körlevél a szerzetes tanárok elbocsátásakor. A főpászlor a szerzetestniiárok elbocsátásának ellentmondásos visszhangját és körülményeit taglalja. Esztergom, 1948. augusztus 16. Elöntötte a bánat a sajtót, sőt a hivatalos világot is a szerzetes tanárok miatt. Supka Géza képviselő és főszerkesztő lapja, a Világ augusztus 11-i számában vezércikkben sirat el a magyarországi sajtó egészen nekiterebélyesedett sirató gárdája élén „kétezer, általában és túlnyomó többségben jól képzett, gazdag gyakorlattal rendelkező szerzetest", illetőleg azoknak „tétlenségbe szorítását". Ez az utóbbi természetesen az Egyház és még ennél is természetesebben Esztergom erősen kiélezett tehertétele. Vegyük a naptárt... 1948. február 23-án Kende1 testvér követelte az iskolák államosítását a parlamentben. Supka Géza ezt helyeselve kijelentette: „Én igenis a laikus állam mellett vagyok." Ez annyit jelent, hogy az egyházi iskoláknak ellene van. Sokallja a költségvetésben az egyházi épületek helyreállítására adott 966.000 forintot, a hitvallásos általános iskolákra, a gimnáziumokra, a líceumokra, tanítóképzőkre előirányzott államsegély-tételeket. Június 16-án pedig megszavazza 230-ad magával a hitvallásos iskolák államosítását. Hogy mint bírja egymást egyazon ember kalendáriumában és lelkében február 23., június 16. és augusztus 11, csak tűnődhetünk rajta. Az a gondolatunk is felötlik, hogy Supka a télen és nyárelőn még nem tudta, hogy a szerzeteseknek, amint a nyár közepén, augusztus 11-én írja, „feladatuk van a magyar élet kialakításában". Azt sem, hogy a február 23-nak és június 16-nak van valami része-köze abban, hogy „tétlenségbe szorulnak a jólképzettek". Talán arra sem gondolt, hogy Kendével és másokkal február 23-án és június 16-án verték be a szeget az augusztus 11-én drámaian udvarra kitett és elsiratott koporsóba. Azon sem csodálkozunk, hogyha késve is, de mégiscsak megereszti valaki a felgyülemlett könnyzacskót, az augusztus 11-i vezércikket. Két év alatt csudálatos fordulat történt a szerzetesek körül. 1946-ban csak úgy lobog az ország a szerzetesiskolák összeesküvéseitől. Egyetlen nap nem is egy, egyszerre 7-8 intézet szerepelt a bűnügyi listán. Amúgy is túlterhelt rendőrségünk alig győzi a szerzetesek és diákok lefogását és a bűnjelek kiértékelését. Váci, fővárosi, magyaróvári, debreceni stb. piarista, pécsi, bajai cisztercita, esztergomi bencés, ferences, keszthelyi és szombathelyi premontrei, a debreceni Svetits híres bunda-összeesküvése, a fővárosi angolkisasszonyok stb. összeesküvései egymásután, félelmesen vonulnak fel. A haditudósító és Supka Géza Világ-a, öklömnyi betűkkel: „Jobboldali szervezkedést lepleztek le Magyaróváron", „Röpcédula, nyilaskereszt, fasiszta újság, pisztoly és lőszer a piarista diákoknál" (május 9.). És írt ám a szerzetes 118
