Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Papi pályája és tevékenysége kanonoki kinevezéséig 1916-1930 között
Eckartsauban, IV. Károly körüli tevékenységéért kapott kitüntetést, és a fiú a családi hagyományhoz hű maradt. 1921-ben ugyanis az ő monogramjával ellátott Röplapot terjesztett „Amit esztergomi újságokban kinyomatni nem szabad" felirattal.155 A nemzetgyűlés már megerősítette a kormányzót hivatali minőségében, és a király tudtára adták az antanthatalmak képviselői, hogy a Habsburg- család restaurációját nem fogadják el. Meszlényi helytelenítette a nemzetgyűlés döntését, mert - véleménye szerint - nem tudta átérezni a király jelenlétét. Megállapította, hogy „jakobinus szellem uralkodott... Miután IV. Károly király váratlanul megjelent az ország határai között...a nemzetgyűlés újból kimondja, hogy az 1920: I. t. által megállapított, közjogi rendhez ragaszkodik." Tehát a nemzetgyűlés tiltakozott a király trónfoglalása ellen, és ez Meszlényi szerint helytelen volt, mert a nemzetgyűlés fölébe helyezte magát a koronás királynak. Meszlényi szerint a király nem ettől a nemzetgyűléstől kapta hatalmát, és ha egyszer a király úgy dönt, hogy átveszi a hatalmat, akkor a gyűlés döntése semmivé válik, különben a nemzetgyűlés jakobinusgyűléssé válhat. Meszlényi tisztában volt Horthy Miklós kormányzó érdemeivel, de szerinte, a kormányzó megsértette a királyt. Ennek a Röplapnak a megjelenése miatt 1921. augusztus 21-én az Esztergomi járásbíróság beidézte Meszlényit sajtórendőri kihágás címén, amely ellen ő fellebbezéssel élt. A szerző ugyanis a cenzor akarata ellenére nyomtatta ki a Röplapot. Meszlényi azzal védekezett, hogy ő csak a király iránti engedelmességre szólított fel, és ha még egyszer a király átlépi a határt, akkor fogadják őt lojalitással, és csak erre a lehetőségre készítette elő honfitársait. A fellebbezési tárgyalásra 1921. november 23-án került sor a Pestvidéki Királyi törvényszéknél. Az idézésnél megjegyezték, hogy nem köteles személyesen megjelenni. Azonban Meszlényi eljött Budapestre, ahol nyilvános tárgyalás volt. A bíróság a tényállást valósnak fogadta el. Meszlényi tehát bűnös, de az is helyes, hogy a büntetést felfüggesztették. Vagyis a fellebviteli bíróság salamoni döntést hozott, nem változtatta meg az elsőfokú ítéletet. Meszlényinek ez az álláspontja szorosan kapcsolódik édesapjához, aki részt vett a háborúban. Vitézségéért kitüntetést is kapott, amint ezt korábban említettük. Megjegyzendő, hogy Csemoch prímás, akinek akkor Meszlényi egyik legközelebbi munkatársa volt, szintén erősen szimpatizált IV. Károly királlyal.156 Az egyházat továbbra is érintette a vallás- és tanulmányi-alapok ügye. Bizonyára levélben érdeklődött Meszlényi e téma iránt Forster Gyulánál, aki hosszasan ecseteli a vallásalaphoz tartozó 9-es bizottság létrehozását, és visszatekint Simor Jánosnak ebben betöltött szerepére.157 155 PL Meszlényi Zoltán hagyaték. 4. d. Hivatali működése. 3. Politikai helyzet. Nr. 3. Sajtóper 156 Vö. Reiser Ferenc 157 PL Meszlényi Zoltán hagyaték. 6. d. Levelezés. 2. Hivatalával kapcsolatos levelezés. Nr. 27. jan. 7. 56
