Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)

Papi pályája és tevékenysége kanonoki kinevezéséig 1916-1930 között

bát, ahonnan tovább száműzték, majd Machovich Gyula kanonok házába költöztették. A Keresztény Múzeum és a Főszékesegyházi Kincstár gyűjteményét államosították. A főpásztort azonban nem tudták megfélemlíteni. Mindennap sétálni ment a városba, főleg a bazilikába, hogy ott misézzen. 1919. június 24-én pedig meglátogatta a budapesti templomokat. XV. Benedek pápa kész volt Rómába menekíteni, de Csemoch nem ment. A Tanácsköztársaság bukása után a romos prí- mási palotát helyre kellett állítani, és az - időközben az Iparművészeti Múzeumba szállított - egyházi műkincseket sikerült visszaszerezni.150

Szemtanú írása szerint: „A rémnapok 1919. május 1-jén kezdődtek. Ezen a napon a kommunisták vörösbált rendeztek, amely a Széchenyi-téren zajlott le. Vörös zászlók és kendők lobogtak a házakon, és a nép zeneszóval vonult fel. A téren táncra perdült a tömeg, hordókat ütöttek csapra, folyt a bor, szólt a zene és daloltak. Félelmetes, vésztjósló mulatság volt ez. Mikor már javában állt a bál, egyszerre csak lövöldözés vegyült a zeneszóba. A csehek lőttek Párkányban. Erre a tömeg a Katolikus Kör székházába vonult, és ott folytatta tovább a mulatozást. A lövöldözés este erősbödött, és a helyzet komolyra fordult. Valaki hírül hozta, hogy a csehek átkeltek a Dunán, és a visegrádi országúton Esztergom felé közelednek. A lámpák kialudtak, pánikszerű kavarodás támadt, mindenki menekült. A kommunisták...behatoltak a bankokba, és pénzt követeltek. Kirabolták a Kereskedelmi és Iparbankot, ahol éppen sok idegen pénz volt a páncélszekrényben." A zsidók minden értéküket ide vitték batyuba kötve, minden írás kérése nélkül adták át a banknak. A csehek azonban nem jöttek, de Esztergom megszállására készültek. Gránát esett a bazilikára és a várra. Esztergom védekezett. Egy katonai alakulata volt, de sokan a polgárok közül is beálltak a harcba, és minden támadást visszavertek.

Közben a románok 1919 augusztusában elfoglalták Budapestet, és a Dunántúlon nyomultak előre. Aradon létrejött Károlyi Gyula kormánya, de onnan a románok kiutasították, ezért Szegedre tette át székhelyét. Itt Horthy Miklós ellentengernagy megszervezte a Nemzeti Hadsereget, 1919. november 16-án pedig fehér lovon bevonult Budapestre, ahol november 24-én megalakult a koalíciós kormány.

A legfontosabb ezután az államforma kérdése lett. A legitimisták álláspontja szerint a király nem mondott le, csak nem gyakorolhatja hatalmát. Azt remélték, hogyha a nemzetközi helyzet normalizálódik, IV. Károly visszatér a trónra. Szerintük a legitim uralkodó egyébként jogfolytonosságot élvez, és területi integritásra törekszik. Velük szemben a szabad királyválasztók álltak, akik szerint a Monarchia felbomlásával a Pragmatica Sanctio érvényét vesztette, amely évszázadokon át biztosította a Habsburgok uralmát még női ágon is, így a királyválasztás joga visszaszállt a nemzetre. A népszuverenitás gyakorlása a

»so Meszlényi 1970. 377-379. o.

53