Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)

Letartóztatása, internálása és halála

A kistarcsai intemálótábort Horthy Miklós idejében építették éppen a kom­munisták számára. A sors fintora, hogy azután a kommunisták gyűjtötték ide a nem kívánatos személyeket, akiken indokolatlanul megtorolták sérelmeiket. Itt a büntetett három napig senkivel nem beszélhetett, nehogy bármilyen információ­hoz jusson. Saját ruhájában volt mindenki, mivel nem voltak elítélve. Ez volt a „szűrő", ahol ablak sem volt, itt tartották az internáltakat néhány napig. Majd három-négy nap múlva a fogdába került, a kétemeletes épületbe vitték az őrize­test, a zárkába. Ahol volt üvegablak, azt olajfestékkel mázolták be. A magánzárka berendezése egy ágy, rajta katonai (a Brusznyai Józsefé go­lyóval átlőtt) köpeny takaróként és „kübli". Napirendjük korán kezdődött, öt órakor dörömböltek az ajtón, akkor felkelés, szobarend következett, esetenként kimehettek a WC-re, ahol némi mosakodást végeztek. Egyébként hetente csak ötperces közös fürdés volt zuhany alatt. Háromszor kaptak étkezést, reggelire feketekávét árpából, napi 25 deka kenyeret, ebédre 5 deci levest, 3 deci főzelé­ket, vacsorára 3 decit valamiből. Szombaton este egyszer marmeládét, másik szombaton 10 deka szalonnát kaptak. A fogdában két hónapot töltött le Brusznyai és „nyomás" parancsszóra indulni kellett valahová. Ekkor már ez­redbe osztották be őket. Kistarcsán négy ezred volt, ő a 3. ezredben lévő papi szobába került. A papi szoba a II. emeleten volt, itt már kényelmesebben elfér­tek. Egyszerre 57 pap volt egy szobában, később szétrobbantották őket. Ekkor már közösségben érezhette magát, de igen szűkén voltak. Kétoldalt emeletes priccsek, egyik oldalon asztal volt a csajkák és bögrék számára. Olyan sokan voltak a szobában, hogy kétszemélyes priccsen hárman aludtak. A priccsek között deszkát fektettek át és rákerültek a strohzakok (szalmazsákok), így ami­kor valaki megfordult, akkor mindenkinek meg kellett fordulni. Itt fűtés egyáltalán nem volt. Reggel szobarend- és létszámellenőrzés, reggeli után szabad foglalkozás volt. Ok többnyire sakkoztak, vagy malmoztak. A sakkfigurákat kenyérből készítették. Sőt magukban miséztek is. Valaki otthonról sótlan kenyeret kapott, mert egy hónapban egyszer csomagot kaphattak. Ebben 1 kiló kenyér, fél kiló cukor, fél kiló zsír és fél kiló lekvár lehetett. Bort ők állították elő. A lekvárba szőlőszemeket rejtettek, azokat lemosták, tiszta zsebkendőbe élesztőt kentek az otthoniak és ezzel bort erjesztettek. Mindig egy valaki misézett kívülről, hiszen legalább három misét mindenki fejből tudott. A többi a miséző szájáról olvasta le, hol járnak. Kelyhet és patenát cipőkrémes dobozból csiszoltak. Szappant is kaphattak otthonról és megfelelő mennyiségű cigarettáért több időt zuhanyoz­hattak. Időnként az ávósok „hippis"-t tartottak, vagyis mindent felforgattak. A papoknak az együtt töltött idő biztonságérzetet nyújtott, ezért később szét­szórták őket. Ekkor már misézési lehetőségük sem volt. Kistarcsán levelet nem kaphattak. Látogatásra volt lehetőség: húsz méteres szobában, sűrű hálóval elválasztva a látogatóktól, ahol csak kiabálni lehetett. 213

Next

/
Thumbnails
Contents