Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
A szeminaristák között és pro-directorként
riség bűneit...Emberalkotta halálmadár, repülőgép ereszkedik lefelé, mint a vércse, mely gyönge kis áldozatát akarja elcsípni...Nagy dörrenés...gyermeki hang ütötte meg a fülem: Édesanyám!!! Villámgyorsan rohantam a szerencsétlenség színhelyére. Papot...orvost...! Az édesanyát megmentettük, a mennyország számára, hogy onnan vigyázzon két sebesült árva gyermekére. A két súlyos beteget a halott édesanyával Esztergomba szállítottam kocsival. Az édesanya részére nagy üggyel-bajjal koporsót szereztem és eltemettettem." És milyen lett a szép szeminárium a háború idején? Jóska nevű szerző így ír róla: „Az elhárító tűz elhallgat. Türelmetlenségemben már nem bírok a pincében maradni. Kiszököm, s alig száll el a repülők raja, feszülő érdeklődéssel a gazdasági udvarra rohanok. Majd innen a hegyoldalra. Útközben kissé félve felegyenesedem. Szemem végigfut a szeminárium falán. Számlálom az aknasebeket: 1...2...3...stb. a hegyoldalra néző múzeumok oldalán még jóval több, mind egy-egy pecsét, amelyet a gyűlölet nyomott rá... Megyek tovább. Egy bomba a teniszpálya párkányát döntötte ki. A tekepályán nagyokat kell ugra- nom....Összetördelt fák között kúszom felfelé. Az alsó filagória 3 akna találatot kapott. Na és, ami Titeket érdekel, gimnazista testvérek, az a szép gimnazista sétány? Mondhatom, szomorúan húzódik meg az összebombázott domb oldalában. Újabban 2 bomba hullott reá: egymás mellett két fekete lyuk tátong. A kis Spitz is kapott egy bombát. Feljebb magyar páncélsisakok és gépágyú hüvelyek vannak elszórva. A legfelső sétányon járok: a felső filagória helyén, néhány tölcsér, más semmi. Helyenként a kerítés, na meg a bazilikához vezető kapu is légiakna áldozata lett. A gépek zúgni kezdenek, mint riporter szedem a lábaim lefelé, mert jobbnak láttam meglapulni...Nézem újra, a sóhajok hídja még dacol, még nem érte semmi baj, csak fölötte a fal nagy sebet mutat. Egy tüzérségi lövedék tehette, de nem robbant fel szerencsére. Benn az épület csendes, csak a szél csapkodja a szakadozott légi papírokat. A fundahálóból érdekes szavakat hall az ember, erről még nem beszélhetek, majd ha együtt leszünk ezt is elmondom. Innen az I. emeletre sietek. Óvatosan kell lépkednem, mert a homlokzatra zuhant orosz akna átütötte a mennyezetet, a piros márványlépcsőt, majd az I. emeleten állt meg. A quadrumba nézek: ide is 5 akna hullott. A kár nem nagy. Az idő rohan. Megyek hazafelé. A gazdasági udvar kerítését is kidöntötte a bomba. Sietek fel a Papnevelde-utcán. Pillantásom végigfut a kanonoksoron. A Szt. Imre internátusnak két emeletét szakította be a robbanás. Éppen be akarom fejezni ezt a kis beszámolót, amikor egy újabb robbanás rázza meg az épületet. A „Szibéria" falán kb. 50 cm-es lyuk tátong és a Szt. Gergely-múzeum fölé csapott be egy ágyúgolyó." A spirituális ezeket a sorokat rótta A szeminárium áll címen: „A szeminárium áll. A kápolna gyönyörű üvegfestménye - Szűz Mária a kis Jézussal - összetörött, a termek tele vannak üvegszilánkokkal, szalmával, az épület minden ol181
