Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
A szeminaristák között és pro-directorként
dalról célpontja lett a bombáknak és aknáknak. Szomorú jelképe a mai embernek. Korunk emberének lelkében is összetört az istenfiúságnak színes képe, eltűnt a meleg Mária-tisztelet, lelke tele van ideges hajszával a világ kis örömei után, és tele van a bűnnek sok szemétjével is. Ezért sújt minket az Isten a háború ostorával. A szeminárium áll. A hatalmas robbanások ősi falait nem tudták megdönteni. A szeminárium menedéket nyújt több száz embernek, pincéjében tovább folyik az élet - a testi, szellemi és lelkiélet - és töretlenül. Olyan a pince, mint a középkori kolostor, minden munkát a szerzetesek=kispapok végeznek, a meditatiótól622 a praeparatioig623, a vízhordástól a kenyérdagasztásig. Az „óra et labora"624 a legszebb harmóniában - sokszor egy teremben - van egymással. Van itt önellátás és testi munka, kolostori iskola és nevelés (elemi, közép- és főiskola), intenzív lelkiélet és szép közös élet. Ez mind jelképe a mai kor ideális papjának. Nekünk is töretlenül kell állnunk - feddhetetlenül -, és engesztelnünk népünk bűneiért. Fel kell fognunk és le kell vezetnünk a büntető Isten igazságos haragját. Le kell szállnunk a mélybe - duc in altum 625 - igazi, mély lelkiéletet kell élnünk, mindenben a fundamentumra - Krisztusra - visszamennünk, le kell szállnunk az „úri" élet elefántcsonttornyából, egyszerűbbnek és igénytelenebbnek kell lennünk, nem szabad visszariadnunk semmiféle munkától, amit a lelkek üdve és a felebaráti szeretet követel. Kedves Távollevő Kistisztelendő Urak! Ez nemcsak azoknak szól, akik itt laknak a szeminárium pincéjében, hanem Nektek is. Aki könnyű és kényelmes életet akar, maradjon továbbra is otthon, aki az új szemináriumba új lelket akar hozni, azt annak idején hívjuk és szeretettel várjuk."626 Ezekből, a sorokból az egykori germanikus optimista hangja szól és nem az elszenvedett fájdalomé. A Frater aláírásé szerző Új világ születik c. cikkében ezt írta: „Január 1-jén a segédpüspök Úr a katakombában (borospincében) pappá szentelte az ötödéves tisztelendő urakat. Az Úr frissen avatott katonái hőn várják az időt, amikor a katakombából kijöhetnek, meghirdethetik a béke evangéliumát és újjáépíthetik a háború-okozta romokat. Eljön majd az a boldog nap, amikor ti is az Úr felkentjei lesztek, és isteni hatalommal elindultok új világot teremteni magatok körül. A háború okozta romlást és rombolást építőmunkának, mégpedig az Egyház építőmunkájának kell követnie...az Istennek nagy tervei vannak velem, hisz ezt lépten-nyomon tapasztalhatom szinte kézzel foghatóan. Amikor úton-útfélen sebesülnek és halnak az emberek, amikor millió veszély közepette járunk naponta, nyomunkban aknák és ágyúgolyók robbannak és nekünk 622 Elmélkedés 623 Tanulás 624 Imádkozzál és dolgozzál 625 Evezz a mélyre 626 Iránytű 1945.1. évf. 3. sz. 182
