Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)

A szeminaristák között és pro-directorként

városaiban, nehezen kifejezhető megilletődéssel jártam mindenütt, ahol akár a régi történelmi korok, akár a mai világ szellemi vagy anyagi központjaira akadtam. így jártam Rómában, a pápák avignoni kastélyában, a granadai Alhambrában és az Escorialban. A nagyvonalúság hatott rám és illette meg lelkemet.

Ez az érzés bontakozott bennem, egyelőre csak egész ködösen itt, Esztergomban. A bazilikának méretei, terének arányai, a szeminárium tiszta architektúrája hatottak rám, s bár nem faluról kerültem ide, és nem voltak újak előttem nagy városok méretei, kiéreztem az első napokban, hogy ezt a környezetet, melybe jutottam, csak egész nagyvonalú emberek teremthették. S a két év alatt, míg az Alma Mater tartott falai között, lassan tájékozódtam, és mohó lélekkel vettem magamba mindent, ami az esztergomi főpap szerepére és évezredes székhelyének történetére vonatkozott. Nem maradt el egy kis egyháztörténelem sem, ahol megmagyarázták az esztergomi érsekek kiemelkedő szerepét a magyar katolicizmus irányításában.

Voltak társaim között, akik látták a kereszténység kilencszáz éves jubileumának megünneplését is Esztergomban, s meséltek az ünnepről, mely országos méretekben bontakozott ki az esztergomi vár falai alatt. Mindjobban éreztem, hogy én a magyar katolikus egyháznak nemcsak történelmi, hanem ma is éltető központjába kerültem, s a főpap, akinek parancsai szerint fogok majd dolgozni, nemcsak egy régi egyházmegye püspöke, hanem a magyar katolikus egyház legfőbb pásztora. S a szerencse, mely azzal ért, hogy rám adta a kék reverendát, kötelez is több szorgalomra, több jámborságra s a kispapi erények több szeretetére és művelésére.

Ilyen valami érzések dolgoztak bennem a kispapi évek alatt s később a felszentelés után csak jobban elmélyültek bennem. Ha valamikor büszkeséggel hordtam az esztergomi szeminárium ruháját, később határtalan ragaszkodással szolgáltam ősi egyházmegyénket. Sokfelé megfordultam, de ha hazajöttem, mindig vonzóbbnak láttam a magyar prímás székhelyét és annak történelmi levegőjét.

Ha az immár lassan tűnő nemzedék nevében tanácsot adhatnék az Alma Mater mai növendékeinek, azt kérném tőlük, hogy ébresztgessék és ápolják magukban Esztergom szeretetét, és fürösszék lelkűket sokat abban a történelmi légkörben, melyben itt élhetünk. A várhegyen végzett sikeres ásatások újabban még csak színesebbé tették a várhegy történelmi levegőjét. Igazán a Szent Király nyomdokain járhatunk a várhegyen, s annak a főpapnak engedelmeskedhetünk, akinek első elődjét ő rendelte maga mellé, hogy nevelje a magyar lelket nemcsak itt a várhegy körül, hanem országlásának egész területén. A közelmúltban tanúi voltunk egy történelmi jelenetnek, melyet soha el nem fogunk felejteni mi, akik Esztergomhoz lelkünk egész melegével kapcsolódunk. Mikor 1938-ban arról volt szó, hogy adjuk meg a Szent Király emlékének a legmegfe177