Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Tisztségei és tevékenysége 1945 után
kelt.610 Ehhez az életrajzhoz kereshette Szekfűnél Meszlényi Zoltán Walther Tecling ír katolikus szerző tollából megjelent The Pope in politics c. könyvét, amelyben a szerző részletesen és dicsérőleg szól a bíboros angliai útjáról, valamint egy XIII. századi esztergomi érsek látogatásáról. Szekfű Gyula Budapesten kelt válasza Meszlényi érdeklődésére az, hogy a könyv Kornfeld Móric báró tulajdonában volt, és ő hívta fel Szekfű figyelmét, a hercegprímást érintő részre,611 de semmilyen megjegyzés nem volt a szövegben. Ez érintette Serédinek az angliai, pontosabban a downside-i útját is. Szekfű szerint Kornfeld könyvtárát a németek szétszedték, de nincs kizárva, hogy a könyv egy példányát a parlamenti könyvtár is megvette. Szekfű örült, hogy Meszlényi kézbe vette Serédi iratainak rendezését, amelyre őt tartotta a legilletékesebbnek. Serédi Jusztiniánról megjegyezte: „Én magam is mindég tisztelettel és szeretettel gondolok vissza arra, hogy engem is kitüntetett a megboldogult, és több éven át vendége és asztaltársa lehettem a nyári egyetemi időkben." A levél írója ekkor otthon volt, orvosi felügyelet alatt. Bár semmi baja nincs, vérnyomása annyira labilis, hogy jóformán semmit sem szabad tennie. Sokatmondó az utolsó néhány sor: „Szívből minden jót kívánok neked, és érdemetlenül köszönöm imádat. Régi tisztelő híved." Meszlényi Zoltánnak ezt a kéziratos Serédi Jusztiniánról szóló életrajzát használta fel Meszlényi Antal 1970-ben kiadott művében.612 Hivatali kötelességén túl a püspök szívesen tett eleget apró, mindennapi kéréseknek is. Esztergomból a második világháború után a fővárosba naponta egy busz közlekedett.613 A buszpályaudvaron várakozók között állt Meszlényi püspök, aki megkérdezte Olajos mamától, hogy miért van itt. Ő egy levelet szándékozott küldeni kézipostával Budapestre, a lányának. A püspök szívesen vállalta, hogy a Stefánia u. 45. sz. házhoz elviszi a levelet. Mariann, amikor meglátta Meszlényit, megijedt tőle, azt hitte, hogy talán bújtatni kellene őt, és azért jelent meg náluk. A püspök az ott tartózkodó svájci származású francia tanárnővel azonnal franciául beszélgetett, míg a kávét felszolgálták. Ez 19491950-ben történhetett. Egyébként jól ismerte a püspök az Olajos és Vodicska családot. Amikor Serédi Jusztinián kíséretében délután sétálni ment a városba, az Olajos gyerekek mindig vártak rájuk. Serédi bíboros már messziről megismerte őket. - Nicsak, az Olajos gyerekek! - kiáltott fel ilyenkor. Serédi nagyságát bizonyítja, hogy székvárosában még a gyermekeket is ismerte. 610 PL Meszlényi Zoltán hagyaték. 4. d. Hivatali működése. 5. Serédi Jusztinián. 3. d. Gazdaság. 11. Tállyai borgazdaság. Nr. 6. 611 PL Meszlényi Zoltán hagyaték. 4. d. Hivatali működése. 5. Serédi Jusztinián életrajzához adatok. Nr. 11.1949. ápr. 27. 612 Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata (1707-1945) Budapest 1970. 391-435. o. 613 Olajos István és Olajos Mariann szóbeli közlése. 175
