Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Pasztorációs tevékenysége
elvesztésének félelme tartja őket attól vissza, hogy szívük indítása szerint odaboruljanak az őket hívó Jézus lábaihoz, hogy kövessék az Egyház részéről feléjük küldött buzdító szavakat." A bérmálkozók szüleihez is szólt: „Ezért hoztátok őket ma is ezen a nagy napon a templomba. Azt várjátok, hogy leszálljon lelkűkbe a Szentlélek összes kegyelmeivel és ajándékaival, s erősítse hitüket Istenben, az ő Egyszülött Fiában, aki érettük is emberré lett, s abban az örök életben, mely a megváltás gyümölcseként rájuk is vár."553 A bérmálások sorozata folytatódott 1950. május 30-án a domonkosoknál, 31- én a Szent György lelkészségen, június 1-jén Törökőrön, 2-án Kőbányán, a Kada utcában, 3-án Óbudán, a Szentháromság lelkészségen, 4-én Budajenőn .554 A budajenői szentbeszédben a Szentháromság titkáról szólt a bérmálkozók előtt: „Ma a háromszemélyű Isten azért hívott benneteket ide, hogy rajtatok és bennetek is végrehajtsa a Pünkösd csodáját. Ma a kegyelmeknek és ajándékoknak bősége száll le a lelketekre. Mindazt, mit kaptok, a háromszemélyű Istentől kapjátok, mert minden a világban Isten hatalmából történik, az a háromszemélyű Istennek a cselekedete. Ő teremtett, ő tart fenn, ő adja nekünk a kegyelmi életet. Mégis úgy beszélünk, hogy a Szentlélek száll le ránk ajándékaival. A Harmadik Isteni Személynek tulajdonítjuk a kegyelmi élet minden segítségét. S ez azért van, mert mindazt, amit kapunk, szeretetből kapjuk." A püspök által végzett bérmálások utolsó napjaiban, június 5-én az Országúti plébánián bérmált, majd 6-án Rómaifürdőn folytatódott a bérmakörút, végül 7-én, a Szentimrevárosban fejeződött be. A következő kedves történet is egyik bérmálási útjához kapcsolódik. Gianits József 1940-ben aulai szolgálatot látott el, és mint szertartó ezen alkalommal elkísérte a püspököt.555 Megérkeztek az egyik plébániára, ahol hatalmas muraközi lovakon jöttek eléjük a díszbe öltözött frontharcosok, akik várták Meszlényi püspököt. A lovak azonban teherhúzók és nem hátaslovak voltak. A lovas alig tudta megülni a hátast, és amikor a püspök elé érkezett, a ló hirtelen megállt, lovasa pedig majdnem eléje esett. A köszöntést az ijedt embernek kellett volna mondani, de ő csak azt ismételgette, hogy „Nagyméltóságú püspök úr". Meszlényi Zoltán erre a következőket válaszolta: „Nagyon szépen köszönöm, biztosan azt akarta mondani, hogy a jó Isten hozta közénk a püspök urat" - és azután válaszolt a köszöntésre. 553 Alázatos szolgálat, 370, 372. o. 554 Valószínű, hogy a Szentháromság vasárnapján elmondott bérmálási szentbeszéd azonos az Alázatos szolgálat 385. o. szentbeszéddel. 555 Kalász István 2009-ben kelt levele. 158
