Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Pasztorációs tevékenysége
szükséges bővebben magyarázni. Esztergom, sőt az egész nemzet büszkesége, a mi bazilikánk használhatatlan állapotban van... S most, mikor a szertartást befejeztük, s a Szentlélek erejével új papokat szenteltünk, milyen biztatással bocsássuk őket az élet útjára innen az Úr oltára elől, ahol térdre borultak, és fogadták a Szentlelket közvetítő kézfeltételt? Ha visszagondolok az én papi neveltetésemre, meg kell állapítanom, hogy az én nevelőim soha nem biztattak azzal, hogy a papi rend felvétele után kényelmes, veszélytelen élet vár rám, ellenkezőleg, számtalanszor figyelmeztettek atyai szavakkal, hogy az élet, különösképpen a pap élete katonáskodás a földön, hogy a lelkipásztorkodás örökös küzdelem saját gyarlóságunkkal... hogy a világ az ő démoni erőivel mindig ellentétes beállítottságú az Egyházzal szemben... S mikor a múlt év őszén Istenben boldogult főpásztorunk tisztán látva népünk tragikus sorsát, kiadta papjainak a parancsot, hogy mindenki küldetéséhez híven maradjon meg a gondjaira bízott hívek között, s amikor figyelmeztetett a nála szokásos egyszerű, keresetlen szavakkal, hogy a papoknak a legnagyobb megpróbáltatások idején teljesíteni kell kötelességeiket még vértanúság árán is: a mártírium gondolata nem döbbentett meg, nem csodálkoztam, természetesnek tűntek fel az Üdvözítő szavai: eljön az óra, hogy mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni Istennek. A papság híven követte főpásztorának parancsát, kitartott helyén híveinek szolgálatában." Ugyanekkor lelkűkre köti: „ornatu sancto, praedicatu divino, exemplo perfecto"539 menjenek a papok a tékozló fiúk felé. 1947. június 22-én Budapesten szentelte pappá Christ György, Gyimóthy Károly és Győrszegi László esztergomi teológusokat.540 1948. december 26-án, karácsony másnapján Mindszenty József bíboros, hercegprímást letartóztatják. Az esztergomi érseki szék akadályoztatása miatt az esztergomi általános hely- nök, Drahos János vezeti a főegyházmegye ügyeit. Hogyan ünnepelték a szeminaristák, hogy életük új szakaszához érkeztek a szentelés által? Erre lehet példa az esztergomi hittudományi főiskola szentelendő teológusainak 1949. június 18-án tartott búcsúünnepsége. Ekkor még a régi szemináriumban tanultak a növendékek, azt nem tudhatták, hogy néhány év múlva magától az épülettől is meg kell válni, az állami rendelkezés miatt. Az ünnepségen természetesen minden szeminarista részt vett. Búcsúbeszédet Csornay Boldizsár negyedéves mondott, a szentelendők nevében Rédei József válaszolt. Ezután Parádi Gyula elsőéves növendék elszavalta Mécs László: Ti- linkó című költeményét, majd Brückner József rektor beszéde következett. Ezután a kápolnában Te Deumot énekeltek, és szentségi áldásban részesültek. 539 Szent öltözékben, Istent prédikálva, tökéletes példával. V.Ö.: Alázatos szolgálat 163. o. 540 Circ. 1947. 38. o. 154
