Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Pasztorációs tevékenysége
Másnap, június 19-én az esztergomi bazilikában szentelte fel Meszlényi püspök áldozópappá Árva József, Berkes György, Major Sándor, Németh József, Rédei József, Szentgyörgyvölgyi Zoltán, Urbanics Ferenc teológusokat.541 A szaléziek közül is többen Meszlényi püspöktől kapták a szent rendeket. Edelényi István írja, hogy a szalézi Hittudományi Főiskolán Péliföldszentkereszten lévő növendékeket idő előtt szentelje diakónussá, majd áldozópappá, mivel jövőre külföldre mennek, és tanulmányukat ott fejezik be, de a rendi elöljárók odakint nem vállalhatják a szentelés felelősségét. Ezért kéri Meszlényitől 1949 márciusában Bősze György, Felföldi István, Zsédely Gyula szentelését. Drahos János érseki helynök 1950 tavaszán megbízza a püspököt, hogy az Esztergomi Papnevelő Intézet növendékei közül Csomay Boldizsár, Gyüre István, Zimonyi István alszerpapokat a szerpapi rendben, Kovács Tibort előzőleg a tonzú- rában, a szentelés napján a kisebb rendekben részesítse. Erre 1950. június 18-án került sor, amikor utolsó alkalommal szentelt papokat Meszlényi. A szentségek közül a bérmálás is eltörölhetetlen jegyet hagy a bérmálkozó- ban, és ezt a szentséget is a püspök szolgáltatja ki. Meszlényi Zoltán már 1921- ben, még áldozópapként tartott szentbeszédet egy bérmálás alkalmával, amelyben a szentség lényegéről szólt: „A régi rómaiak a katonákat megjelölték. Mikor valaki a katonai szolgálatra lépett, testébe egy jelet égettek, mely kitörölhetetlen volt, és mindig biztosan megmutatta, hogy az illető római katona volt. Valami hasonló megy végbe lelkűnkben is a bérmálásnál."542 Egy másik bérmálási alkalommal is őt kérték meg szónoknak, amikor még nem volt felszentelt püspök. Ebben a szentbeszédben megcsillantotta az antik görög kultúra kitűnő ismeretét is: „Rátok is leszáll a Szentlélek, és fényt gyújt lelketekben. Becsüljétek meg tehát ezt a mécsest, mely világít nektek az örök életre vezető úton. Valamikor élt Görögországban egy híres bölcs - Epiktetosz. Mikor meghalt, nem maradt utána semmi egyéb, csak egy agyagmécses, melynek világánál a bölcs ember tanult, gondolkodott az éj sötét óráiban. Az emberek versengtek egymással, kié legyen a mécses, végül egy gazdag ember 1000 drachmát ajánlott meg érte. A vevő nem az agyagmécsest becsülte meg a nagy árral, mert hiszen azt pár fillérrel máshol is megszerezhette volna, de meg akarta becsülni azt a fényt, mely abból szétáradt, és a mécsest, amely így részese volt az elhunyt ember bölcsességének."543 1941. június 2-án a Szent István Bazilikában bérmált, ahol a hitbuzgalmi szakosztály és a Credo példásan rendezte meg a szentség felvételét. Amint a forrás megjegyezte: „Volt lelke az egésznek ."544 541 Circ. 1949. 20. o. 542 Alázatos szolgálat 73. o. 543 Alázatos szolgálat 64. o. 544 Szent István Bazilika Levéltára. Historia domus. 1941. jún. 2. 155
