Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Az elmúlt 25 év

A darab legnagyobb meglepetése a rendező Cserje Zsuzsa „találmánya” volt. Többször is feltűnt a darabban egy néma, rokkant öregasszony. Arca alig tűnt ki fekete kendője alól, nagy életfájdalmat tükröző tekintete azonban időnként elővillant, nem lehetett nem figyelni rá. S amikor a színmű végén a vak házaspár elhagyja a falut, az öregasszony boldogan telepszik Martinék megüresedett alamizsna-kéregető helyére. S ekkor, a darabvégén eltűnik a fájdalom az arcáról és elmosolyodik. Örömmel, boldog beteljesüléssel. E némajátékot a több éve betegeskedő Berek Katinak ajándékozta a rendező, s számunkra az egyébként is nagyszerű rendezéssel előadott színmű élvezete mellett az ő játéka külön ajándékot jelentett.

Katona M. István (Magyar Honvéd, 1995. augusztusé.)

(A fotó Bőgel József cikkéből: Berek Kati néma szerepben/Vasárnapi Hírek, 1995. július 9.)

A szentek kútja

John Millington Synge drámája az Esztergomi Várszínházban

Június 30-án. a premieren és másnap is telt -«sőt zsúfolt - ház előtt játszották az először 90 éve bemutatott darabot. A közönséget valószínűleg ugyanaz a kérdés érdekelte, ami a dráma íróját egészen bizonyosan foglalkoztatta: a szentek kútja valóban a szentek kútja? A fiatalon elhunyt ír szerző e késői művét a szomorú drámák között említik, bár véleményem szerint „evangéliumi” színű. Mégpedig a szó szoros, értelmében az, hiszen cselekményében, színhelyein „a vakok látnak, a bénák járnak, a némák megszólalnak". A darab főhőse a társadalom perifériáján élő vak házaspár: Martin és Mary Dóul, akik az összetartozás érzésével, az emberekről és magukról egyaránt álmokat szőve, néhány pennyt koldulva tengetik életüket a faluszéli keresztúton. Ez számukra a felmagasztalás útjává válik, amint egy szent segítségével visszanyerik látásukat.

82