Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Köszöntő

KÖSZÖNTŐ Mérhető-e méterben, centivel, vagy évekkel az álom, a hit, a gondolat, a szeretet és az energia? Sok év tapasztalata azt mondatja velem, - nem, nem mérhető, legjobb esetben is csak érzékeltethető. Mégis talán a számok a dátumok misztikája csábítja az embert az ösz- szegzésre, át- és újragondolásra, visszaemlékezésekre, hogyan is volt korábban, ho­gyan is kezdődött. Amikor a Csokonai Színház számára megszűnt a tatai nyári játszóhely, milyen erők­től vezérelve utaztunk Gáli Lacival (igazgató - főrendező), Mandikával (Fábián Pálné - gazdasági igazgatóval), Dankó Gyuszival (műszaki vezető) a nyolcvanas évek közepén Esztergomba, több alkalommal is? Terveket szőve, koncepciókat vázolva, helyszíneket elmezve, hogy tárgyalások (Dr. Bárdos István), egyeztetések alapján kidolgozzuk egy nyári színházi rendszer felépítését, alapozva a hagyományokra, a város, a várhegy tör­ténelmi szellemiségére. Aztán valahogy, valamitől mégis másképp alakult. Sajnáltuk nagyon mikor kaptuk az értesítő levelet, mely szerint hasznosak, értékesek voltak ta­lálkozásaink, de most egyelőre nem aktuális a szabadtéri színjátszás beindítása Eszter­gomban. Aztán hogy meglepődtünk, mikor jó másfél év múlva hírét vettük, - az Eszter­gomi Várhegyen elindult egy nyári színházi kezdeményezés. Kezdetben, művészeti főiskolások vizsgaelőadásai, majd az elmúlt huszonöt évben hazai, határon túli és külföldi professzionális színházak előadásai képezték az Eszter­gomi Várszínház évadjait. Lelket és szívet melengető érzés, meglepő látvány volt ami­kor 1992-ben a Nagyváradi Színház esztergomi Padlás című előadásán a szó szoros értelmében még a falakon is lógtak. Lényegében ettől az évtől mérhető a határon túli színházak esztergomi jelenléte. Élénken él bennem a kép amikor a Villon és barátai 1992-es nagyváradi bemutatóján az esztergomi önkormányzat egy csoportja is együtt ünnepelhetett a váradiakkal. Hajdú Gézával, Meleg Vilivel, Koditek Pállal, Nagyfalusi Ti­borral ekkor fogalmaztuk meg a mai napig is érvényes együttműködési paramétereket. Horváth Béla a Vármúzem igazgatója, a kuratórium elnöke, mint színházalapító atya, támogatásával segítette ezeknek a hosszú távú terveknek megvalósulását. Több közös bemutató, és az idei XIII. Bábos Tábor is bizonyítja, létezik értékeink meg­óvását, új értékek születését biztosító, határokon átívelő, kulturális együttgondolkodás. 1996-97-től számítódik tagságunk a szabadtéri színházak szövetségében és ezekben az években kapott először működéséhez állami támogatást az Esztergomi Várszínház. Önálló bemutatóink születtek, történelmi dráma-pályázatot hirdettünk, majd a díjazott hét pályaművet megjelentettük Hét szép magyar komédia címmel. Az első díjat Bere- ményi Géza az Arany ára című darabja nyerte, melyet több színház is bemutatott. Ősbe­mutatóink közül a Júdás védőbeszéde 2002-ben egy röviddráma fesztiválon elnyerte a „legjobb előadás" díjat. Huszonöt év nem kevés idő, voltak sikeresebb és szürkébb időszakok, de a számok sokat elárulnak. Ezidő alatt az Esztergomi Várszínháznak közel hétszáz előadását, ti­zenkétezerötszáz művész vitte színre, száznyolcvanötezer néző előtt. A tizenhárom éve működő Bábos Tábor, több mint ezerszáz gyermek számára nyitott ablakot a kulisszák mögötti világ bepillantására. Sokuknak előkészítve, megkönnyítve az életpálya-válasz­tását. Az Esztergomi Várszínház legemlékezetesebb évadjai azok voltak amikor egy évadon 5

Next

/
Thumbnails
Contents