Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Köszöntő
KÖSZÖNTŐ Mérhető-e méterben, centivel, vagy évekkel az álom, a hit, a gondolat, a szeretet és az energia? Sok év tapasztalata azt mondatja velem, - nem, nem mérhető, legjobb esetben is csak érzékeltethető. Mégis talán a számok a dátumok misztikája csábítja az embert az ösz- szegzésre, át- és újragondolásra, visszaemlékezésekre, hogyan is volt korábban, hogyan is kezdődött. Amikor a Csokonai Színház számára megszűnt a tatai nyári játszóhely, milyen erőktől vezérelve utaztunk Gáli Lacival (igazgató - főrendező), Mandikával (Fábián Pálné - gazdasági igazgatóval), Dankó Gyuszival (műszaki vezető) a nyolcvanas évek közepén Esztergomba, több alkalommal is? Terveket szőve, koncepciókat vázolva, helyszíneket elmezve, hogy tárgyalások (Dr. Bárdos István), egyeztetések alapján kidolgozzuk egy nyári színházi rendszer felépítését, alapozva a hagyományokra, a város, a várhegy történelmi szellemiségére. Aztán valahogy, valamitől mégis másképp alakult. Sajnáltuk nagyon mikor kaptuk az értesítő levelet, mely szerint hasznosak, értékesek voltak találkozásaink, de most egyelőre nem aktuális a szabadtéri színjátszás beindítása Esztergomban. Aztán hogy meglepődtünk, mikor jó másfél év múlva hírét vettük, - az Esztergomi Várhegyen elindult egy nyári színházi kezdeményezés. Kezdetben, művészeti főiskolások vizsgaelőadásai, majd az elmúlt huszonöt évben hazai, határon túli és külföldi professzionális színházak előadásai képezték az Esztergomi Várszínház évadjait. Lelket és szívet melengető érzés, meglepő látvány volt amikor 1992-ben a Nagyváradi Színház esztergomi Padlás című előadásán a szó szoros értelmében még a falakon is lógtak. Lényegében ettől az évtől mérhető a határon túli színházak esztergomi jelenléte. Élénken él bennem a kép amikor a Villon és barátai 1992-es nagyváradi bemutatóján az esztergomi önkormányzat egy csoportja is együtt ünnepelhetett a váradiakkal. Hajdú Gézával, Meleg Vilivel, Koditek Pállal, Nagyfalusi Tiborral ekkor fogalmaztuk meg a mai napig is érvényes együttműködési paramétereket. Horváth Béla a Vármúzem igazgatója, a kuratórium elnöke, mint színházalapító atya, támogatásával segítette ezeknek a hosszú távú terveknek megvalósulását. Több közös bemutató, és az idei XIII. Bábos Tábor is bizonyítja, létezik értékeink megóvását, új értékek születését biztosító, határokon átívelő, kulturális együttgondolkodás. 1996-97-től számítódik tagságunk a szabadtéri színházak szövetségében és ezekben az években kapott először működéséhez állami támogatást az Esztergomi Várszínház. Önálló bemutatóink születtek, történelmi dráma-pályázatot hirdettünk, majd a díjazott hét pályaművet megjelentettük Hét szép magyar komédia címmel. Az első díjat Bere- ményi Géza az Arany ára című darabja nyerte, melyet több színház is bemutatott. Ősbemutatóink közül a Júdás védőbeszéde 2002-ben egy röviddráma fesztiválon elnyerte a „legjobb előadás" díjat. Huszonöt év nem kevés idő, voltak sikeresebb és szürkébb időszakok, de a számok sokat elárulnak. Ezidő alatt az Esztergomi Várszínháznak közel hétszáz előadását, tizenkétezerötszáz művész vitte színre, száznyolcvanötezer néző előtt. A tizenhárom éve működő Bábos Tábor, több mint ezerszáz gyermek számára nyitott ablakot a kulisszák mögötti világ bepillantására. Sokuknak előkészítve, megkönnyítve az életpálya-választását. Az Esztergomi Várszínház legemlékezetesebb évadjai azok voltak amikor egy évadon 5
