Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
A két típus egyáltalán nem zárja ki egymást: a teátrális formanyelv megújítására is törekvő, egyedi szellemiségű alkotó közösség nyugodtan lehet egyben nemzeti-nemzetiségi intézmény Jó példa rá a Kolozsvári Magyar Színház vagy a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tevékenysége és nemzetközi hírneve. Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Ukrajna első magyar nyelvű hivatásos társulatánál a nemzeti-nemzetiségi színházi profil és a színpadi műhelymunka összefonódása az alapítástól kezdve együtt járt. Ugyan a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház állami intézményként jött létre, de úgy működik, mint egy stúdiószínház: nem kényszeríttettek rájuk repertoárpolitikát, de kötelező előadás- és nézőszámot sem, s ekképpen a zárt közösség ellenállhat a kommersznek is. Azonban a körülmények csak ebből a szempontból tűnhetnek ideálisnak. Az egykori Szovjetunióban nem volt magyar nyelvű hivatásos színház. Ám 1989-ben, miután ugyanabban az esztendőben, a jelenlegi Ukrajnában körülbelül 160 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek, a kijevi Film- és Színházművészeti Főiskolán magyar tagozatot létesítettek, melyre tizenhat frissen érettségizett fiatalt vettek fel, akik a diploma megszerzése után megalapították a ma már Franciaországtól Grúziáig kivé teles hírnévnek örvendő, de lényegében mindmáig elképesztően nehéz körülmények közepette tevékenykedő Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat. Az együttes művészeti vezetője a színházalapítás terve óta, az akkor még főiskolás Vidnyánszky Attila lett, aki az ungvári egyetem filológia karán végzett, egy évig magyartanárként dolgozott, majd néhány évfolyamot átugorva került be a kijevi szakfőiskolára, ahol tanárai a legtehetségesebb növendéküknek tartották, s eleve egy kísérleti jellegű teátrumot szántak neki. A kárpátaljai magyar kulturális törekvéseket képviselők egy másik csoportja viszont arra számított, hogy a friss diplomások az amatőr Beregszászi Népszínház műkedvelőivel együtt alapítanak professzionista társulatot Ukrajnában. De ebbe Vidnyánszky nem ment bele. A Kárpát-medence legfiatalabb és egyben leghosszabb nevű színházát tehát 1993. augusztus 20-án avatták fel. S noha egy évvel korábban még úgy tűnt, hogy lesz saját épületük is, ez anyagi okokból mégsem valósult meg. Pedig a Beregszász főterén lévő kultúrház (a volt zsinagóga) épületének a homlokzatán már ott díszlett az „Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház” felirat. Mindamellett a tizenhárom nagyon ifjú alapítónak fogalma sem lehetett arról, hogy egyáltalán lesz-e és ha igen, mikor lesz valódi székhelyük. Megkapták ugyan a régi Oroszlán-fogadó szintén főtéri épületét - mely arról nevezetes, hogy ott egyszer Petőfi Sándor megszállt -, ám abban csak az irodájukat helyezhették el. Egyébként alkalmi jelleggel városszerte vagy négy helyen próbáltak egyszerre, mivel a volt fogadó tetőzetét közben le kellett bontani, s így mindenféle csapadék akadálytalanul hatolt be az épület helyiségeibe. A korábban 15 millió forintért beszerzett hang- és fénytechnikának is csupán egyes, egyszerűbb elemeit hasznosíthatták. Pénzhiány miatt rendezőket, vendégeket sem hívhattak; díszletek, jelmezek terén pedig a magyarországi kollégák segítségét voltak kénytelenek igénybe venni. Kezdetben a XIX. század vándorszínészeinek életmódját követni kényszerülő, első ukrajnai magyar hivatásos színháznak még a kölcsön-autó197
