Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Az elmúlt 25 év
JULIUS 8., 9. JULIUS 15., 16. Márai Sándor A jtUz-faly a Gyulai Várszínház előadása Szereplők: Helyei László, Horgas Eszter, Papp Zoltán Rendező: Árkosi Árpád A pisztoly Emlékszem, amikor néhány esztendeje az irodalmi Nobel-dyat, a magyarok közül első ízben Kertész Imre kapta meg, sokan csóválták a fejüket, mondván, hogy mások inkább megérdemelték volna a rangos elismerést. Néhányan közülük Márai Sándornak Ítélték volna a kitüntetést, gyarapítva azok számát. akik soha semmivel nem elégedettek. Az irodalmi teljesítmény Ugyanis nem egy könnyűszerrel mérhető grillcsirke, amit rácsapunk a mérlegre, majd annak digitális ki- jelzöje pontosan megmutatni i aú lyát. Vannak dolgok, amiket nehéz méricskélni, sót vannak olyanok is, amiket nem is lehet. Nem beszélve arról, hogy Nobel-díjat ritkán szoktak posztumusz osztogatni. Úgy hírlik, már régóta tervezik a mi kis Várszínházunk lefedését., amit valahol sajnálnék, hiszen akkor nem ragyognának ránk a csilla gok. Annyi előnye azon ban kétségkívül volna, hogy programjainkat nem az időjárás szeszélye uralná. Az egész napos bizonytalanság dacára a hónap nyolcadik estéjén a felhők másfelé kanyarodtak, és színpadra engedték a Gyulai várszínház előadóit, akik Márai írásaiból készült darabot hoztak magukkal. Sokakat mégis elbizonytalanfthattak a vad léi legek, mert a nézösorok igen foghíjasra sikerültek. Bánhatják. Az előadás vázát, kissé túlzó szóhasználattal, cselekményét az író naplójából kimetszett részletek adták, amely kronologikus léptekben vitte előre a műsort. Ám a naplók közül csupán egy, a már halála után kiadott utolsó szerepelt, ami az 1984 és ‘89 közötti vallomásokat tartalmazza. (Nem pedig a’83 és ’89 közötti, ahogyan az a műsorfüzetben tévesen megjelent, mert ilyen nem is létezik.) Mind közül „...ez a legszemélyesebb, ez árulja el a legtöbbet a belső történések, a seelische Realität mélytengeri áramlásaiból. A napló korábbi kötetei egy író kesernyés kommentárjait tartalmazzák a (mindenkor) ellenséges külvilágról, az árnyképekké fosztó kortársakról; tudósításokat küld egy elsüllyedt Atlantiszról, ahová mindig uisszavá- gyott, s amelynek habok alá merülését képtelen volt érzelmileg feldolgozni.'” - írja róla Czigány Lóránt (Egy pc/lgár végső vallomásai; Kortárs 1999. 6. sz.) A megvénüit, halálra készülő Márai szerepét Helyei László alakította, aki oly öregesen vonszolta le magát a színház hosszú lépcsőin, hogy percekig az a bizonyta lan érzés volt bennem, mintha a valóságban is ilyen elesett lenne. Végig egy karosszé'kben ült, és innen olvasta fel a napló bejegyzéseit, melyeken lényegében két meghatározó fájdalom ível át: a feleség, Lola halála, és a közelítő vég, A prózai, ám cseppet sem prózai hangulatú szövegbe Márai költeményeit ékelte be Papp Zoltán. A remek tolmácsolásból kiemelkedett a Halotti beszéd, ami a magyar líra egyik legmegrázóbb verse. A hölgyekkel szemben talán illetlenség, de a logika most úp* kívánja, hogy utolsóként szóljunk a darab harmadik szereplőjéről, Horgas Esz térről, aki Ilona, vagyis Lola szerepét játszotta, akit az író mindig csak L.-ként jelezett. Sajátos és találó módon ó nem szavakba öntötte mondandóját, hanem a fuvola hangjaiba. Hajói belegondolunk, akkor az ifjú hölgy valójában két. szerepet játszott: először a haldokló asszonyét, majd exitálasát követően Lola azon képét, ami az író emlékeiben élt tovább; egy csodálatos fiatalasszonyét, akit a fehér selyemruha angyali szépségűvé nemesített. A lírai és a prózai részek hangulatának erős Kontrasztját tovább növelte, hogy a sötét ruhát viselő író mellett, a másik kettő tiszta fehérben volt. Ráadásul, a karosszékbe kényszer] tett haldoklóval ellentétben ok szinte fo lyamatos mozgásban voltak. A naplórészletek kíméletlenül, alkut nem ismerve viszik a darabot a drámai végki feilet irányába, az író végső eJ keseredettségébe. Ami nem is elkeseredés, inkább szándékos visszavonulás; a néző úgy érzi nem a világ hagyja magára az elesett embert, hanem az író húzódik ki belőle. ,gilko hol majdnem semmi, pohár vizes bor, néha egy sör. Cigaretta kb. napi tíz. Szex, ilyesmi semmi, álomban sem. Nem is hiányzik. Gyöngédség jólesne, de nem bízom senkiben. Olvasmány: éjjel az újság, aztán Krúdy. Új könyvet már nem olvasok." Ez egy 1988. augusztus 27-ei bejegyzés részlete. Utána semmi, csupán egyetlenegy a következő év január 15-én. „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ide je.n Nem sokkal később eldördül a pisztoly. Filemon (ÉVID, 2005. július 21.) Bamberg Stuart Máriája (FJB.i [... ] autóra szerelt hangosbemondó járta Esztergom utcáit. A helybélieknek ez persze egyáltalán nem lehetett ismeretlen, hiszen más fellépéseket i$ hirdettek már ezzel az eszközzel. Újszerű mégis abban volt, hogy német nyelven is tudatta a közönséggel: aznap este a Hoffmann Theater társulata lép fel a Várszínházban, akik egyenesen a bajor testvérvárosból, Bambergből érkeztek. Az esztergomi közönség számára azért volt egyedülálló az est, mert első ízben hallhatott idegen nyelvű előadást a Vár falai között. Bevallom, már azt megelőzően is el töprengtem azon, vajon mennyire lesz vonzó az itt tartózkodó németek, vagy éppen elrettentő a hazaiak számára. így aztán izgatottan füleltem a bejárat közelében idegen hangokat fürkészve. Meg kell mondjam, egyet 8em hallottam, sót ismerős arcokat sem véltem felfedezni. Friedrich Schiller életének húszas éveiben írja meg Ármány és szerelem című drámáját. Ez még a romantikus Sturm und Drang hatása: a hatalom, az intTikák és a2 előítéletek hálójában vergődő szerelmesek világa, akik inkább meghalnak, semhogy fejet hajtsanak a számukra zord környezet előtt. Egy évtized múltán szoros kapcsolatba kerül az Itáliából hazatért Goethével, és mindkettejük figyelme a klasszikus művészet harmóniát kereső formái felé irányul. Schiller Wallensteinjénék gondos megszerkesztettsége már önmagában is párját ritkítja, de az 1800-ban elkészült Stuart Mária valóságos gyöngyszem. A dráma a skót királynő utolsó három napját tárja elénk, és ez idő alatt derül fény a múltra, az ellentétek okaira, Erzsébet kínzó tehetetlenségére és az udvari érdekhálózatok szövevényére. Emellett bővelkedik az izgalmas fordulatokban olyannyira, hogy noha az olvasó jól ismeri a szörnyű véget, időnként mégis megfeledkezik róla, reménykedve a kedvező fordulatban. Stuart Mária démonikusan vonzó személyisége, a francia nevelés adta könnyedsége, fesztelen viselkedése, vidám udvartartása még magát Schillert is elbűvölte. Nem kevésbé a két királynő vetélkedése az angol trónért (tudjak: mindkettejükben Tudor vér csörgedez), ami valójában csak egyike volt a köztük húzódó számos konfliktusnak. Először is Mária hithű katolikus, Erzsébet pedig a protestáns hit buzgó védelmezője Súlyos szálka továbbá az öregedő ős szépnek nem igazán nevezhető angol számára ellenfele ragyogó külseje, amivel minden férfit le tudott, venni a lábáról. [ J Huszonhat éves volt, mikor alattvalóinak egy része fellázadt, és menekülnie kellett. Talán a rokoni szálakba vetett reménye lehetett az oka, hop' éppen riválisánál keresett menedéket. Erzsébet azonban fogságba vetette. Ez a rabság viszont az U7
