Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Az elmúlt 25 év

Friedrich Sc.hii.i kr Adri fr JÚLIUS 21., 22. Komámasszony, hol a stukker? a Bambefßi Hoffmann Theater Maria Stuart, Kőmyirt ma 'khoíilmid Elisabeth, Königin txttt England Hanna Kennedy, Amme tier Marid Stuart Robert Dudkry, Gmf /un Leicester Georg Talbot. Graf mm Sbrvv'dmry WiIMm Cecil, Boron ion Burleigh Wilhelm Datison. Amim Faulet Mortimer Pendels ffrffe GrafAubespitie, h'ntnzOsiscber Gmumclier Henker német nyelvű előadása Nina Ark*« Gram® Eqoen Karin M. Schnhdek AnOheas Uuui M.ANP»Xj Gkrunc. Dirk SchCuce Lukas Ráhme* Fujwak Waiter Ernst Hofstetteb StYTAN DZIESZAVA /mho. H.wr "K5® Dramaturg Nina Lokenz A'*. ■r/JerfMsszisztens: Ivünké Hagen RtM>tzO; Ralnek Lewandowski ő börtönét is jelentette, mert 19 évig tépelődött azon, ki meije-e végeztet­ni ellenfelét. Ezalatt várról várra hurcolták, őreit állandóan váltották, ennek ellenére mindig akadtak újabb és úiabb hívei, s a fogoly végig erős politikai tényező maradt. Valljuk be: szép, de igen nehéz feladat várt bambergi „testvéreink­re”. A színházba lépve meglepett, hogy semmiféle díszletet, de még egy árva kelléket sem láttam, csak az el­árvult deszkákat. A meglepettség azonban nem tartott soká, valamit sejtetett az előadásról, mégpedig azt, hogy a dráma önmaga „adja ma­gát”, a dialógusok és monológok kü­lönösebb külső beavatkozás vagy kényszer nélkül bontják jnajd ki a néző előtt a cselekményt. így is volt. A rendezés és a színészi játék meste­rien adta vissza a drámát, mindenfé­le mesterkélt „elvezetés” és „többet akarás” nélkül. Egyedüli technikai segédlet a fények remek alkalmazá­sa voltj ez fokozta vagy jelezte az egyes jelenetek hangulatát, néha helyszínét. A felvonások közötti ce­zúrát is pofon egyszerűen, de annál világosabban jelezték: sötétbe borult a színpad. Ha a nézők közül valaki ismerte az uralkodónőkről készült korabeli képeket, minden nehézség nélkül rájuk ismerhetett. A díszlet- tervező még a fejeket díszítő diadé- mokat is hűen utánozta. A történet gyújtópontja a két koronás fő talál­kozása a fotheringhay-i kastély kert­jében (ami a valóságban soha nem történt meg, de a drámai kompozíci­óban nélkülözhetetlen szerepe van). Ebben a jelenetben a gőgjétől szaba­dulni képtelen Erzsébet a skót ki­rálynő szemére hányja vétkeit, akit, miután hiába próbál annak szívére hatni, végül elborítanak indulatai: „Higgye meg, forgandó a földi sors! Az istenek a gőgöt megtorolják! Tisztelje és félje a szörnyű erőt, Mely engem most lába elé taszít... ” (Kálnoky László fordítósa) (ÉVID, 2005. (yffyi Görgey Gábor nagysikerű komédiája a* 1968-as, vészterhes politikai időkben megtartott pre­miere óta sokszor és sok helyen került műsorra, hazánkban, a Kárpát-medencében, de Nyugaton és Európa határain túl is. Ennek a folyamatnak a rend­szerváltozás, a pártállami diktatú­ra megszűnése sem vetett véget, a bemutatók a 90-es évektől csak szaporodtak. Ez is jelzi, hogy a kü­lönböző társadalmi rétegek közöt­ti békétlenség, a hatalomvágy és az elfojtott indulatok kicsinves törlesztése ma is jellemzi társadal­munkat, még ha ez nem is foglal­kozási ágak, osztályok szerint ta­gozódik. A mű öt ember, a lumpenprole­tár, a földműves, az arisztokrata, az értelmiségi és az identitását vesztett, gerinctelen kispolgár ke­gyetlen, karikaturisztikus gúny­rajza, amelyben a hatalom (a fegy­ver) birtoklása függvényében vál­tozik meg mindegyikük viselkedé­se. így lesz a megalkuvó elnyo­mottból a szerencse fordultával öntetszelgó, másokat megalázó E otentátor. A szabadságvágy fölé crekedó despotikus hatalomvágy mindenkit egyformán a hatalmá­ba kerít, de az ismétlődé cselek­mény komikuma csupán keseré- des befejezésbe torkollhat: a szoci­alizmus időszakában a darab vé­gén a kinyitott kapu egy nagy, vö­rösre festett téglafalra nyílt. A mostani előadáson ehelyett már az unió fala és zászlója állt Kiemelve, illetve megkérdőjelezve a vágyott szabadságnak magát a fogalmát is. Az író véleménye szerint a mű a „mai olvasatban (1991). itt és most (...) minden egyes nézőnek az őt történelmi figura valamelyikében önmaga felismerését-és ami a leg­fontosabb. az elutasítást (hirdeti): én nem akarok többé ilyen lenni! Akkor egyszer talán mégiscsak ki­nyijük majd azzal a mindvégig a kezünk ügyében fityegő kulccsal közösen a kaput, mely kifelé vezet az elrontott múlt évszázadaiból." A komédia szinte kizárólag a hely­zetkomikum kiaknázására épül (hiszen jellemében, kétszínűség­ében mind az öt alak: egy), Vas- Zoltán Iván rendezésében a bohó- zati elemek fokozása elnyerte a közönség tetszését az esztergomi bemutatón is. Az előadás a várako­zásnak (és az általános tapaszta­latnak) megfelelően itt szintén si­keres volt: pénteken telt ház, szombaton még a lépcsőkre is jutó közönség fogadta a színészeket. Az alakok megformálása (talán ép­pen a jellemek elnagyolt, sztereó- tipikus volta miatt) nem jelentett nagyobb kihívást a színészek szá­mára - a legkiemelkedőbb közülük talán K. M&Iler, a Kálloy Molnár (K. Molnár) Péter alakította ügy­buzgó, visszataszító személyiség volt. Bár a komédia abszurd da­rabnak túlzottan történelmi, tör­ténelmi parabolának viszont ép­penséggel egysíkú, a mű esztergo­mi bemutatóin a közönség ettól függetlenül jól szórakozott. (ÉVID, 2005. augusztus 4.) Görgey Gábor kirí komédia 2 részben Cuki Méltóságos K. Müller Kiss Márton Borbiczki Ferenc Rajhona AdAm Kálloy Molnár Péter SCH! ANGER ANDRÁS Harna Péter Diszlel-feltnez; Húsos Annamária .1 rendező munkatársa: C/.ipó Gabriella Rendező: Vas-Zoltán Iván

Next

/
Thumbnails
Contents