Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Az elmúlt 25 év

-^gyakran más jelentést kaptak, és e groteszk játék hatását fokozták a ritka elidegenítő és aktualizáló ki­szólások is. Juhász Ferenc verse elő­zetes ismeretének hiányában a néző a színpadi hatások áldozata lett, mert ennek feldolgozhatatlan meny- nyisége zúdult rá - de a tudatos, a felvértezett közönség számára sem feltétlenül érvényesült a jelenetek igen különböző jellege, a sokféle színpadi megoldás oka. A cselek­ményből különösen a szarvasok bemerítkezésének, az apa halála fel­idézésének jelenete és a zárójelenet emlékezetes - ez utóbbi esetében a kozmikus nagyságára ébredt fiú a nézők feje fölött a város (vagy a csil­lagok) fényétől szegélyezett ösvé­nyen lépked tovább, a titkok kapu­ján túb messzeségbe. Valódi színhá­zi, látványos és zeneileg is változatos produkciót láthatott A szarvassá változott fiú közönsége Esztergom­ban is, amelyhez Horváth Csaba ko­reográfiája, Belozub Alckszander jel­mezei és puritán (a várfalakat érvé­nyesülni hagyó) díszlete jótékonyan járult hozzá. De mert különbségek a nyári és téli színház között a körül­mények tekintetében mégiscsak fennállnak, a fagyoskodó közönség a színészi teljesítményen túl itt sem láthatott. A fiú ugyan szarvassá változott a színpadon, de az időjárási viszonyok most és itt is adósak maradtak a mű­vet tolmácsoló színházi élménnyel. Istvánffy Miklós (ÉVID, 2004. július 2.1 JÚNIUS 30. .w/Wek «»li'lfíie»...­VtffcgpUfo báró BahH&a Bűim <> kor.mA cm krÜKÜ EtUdok. Kájai Zoltán <r. Bűc& Szabcocs Hm/saenk rtncM*m* lant. ud. Aduin italt VCjTtfl VíU^IaUkI a IXin.r.v.l1 ív T4nr«inhl7 Hrtadfcu fuívt ITT»». LMUMAV vna BÁK iK.u kunir> \uiu MÍW Qfttt, Smiw Mhmi Tr<..v< (>■«* s/Ht> t.n.1 Sva Zoitín. L-3«r*T Min. Pit' Kjjn&niuL. Itanäczai ,wr*. »üb *Ki*. lt»RiP-Í iu ■ OtM (MIM '«Wir-» Km vr ITTTc bCTUfX Mui«.V JantiarvcMcia: MffetGuiU Otate* Ka t Ajf áu, iüimci 1 ftl^OGRAn.^-KENDEZÖ: RACZ ATTILA A dög E korántsem hízelgő megjelölést választotta da­rabjának címéül Kiss Csaba, melynek magyaror­szági ősbemutatóját Szent Jakab havának máso­dik hétvégéjén láthatta az arra kíváncsi látogató az Esztergomi Várszínházban. Be kell vallanom túlzás nélkül, hogy ez az a darab a színház kíná­latában, amely elé a legnagyobb várakozásokkal tekintettem. Ennek egyik oka, hogy a szerző ne­vével és műveivel mindeddig nem volt alkalmam találkozni, egy új alkotó felfedezése pedig olyan lágy, várakozásokkal teli izgalmakkal tölti meg az embert, mint amikor ábrándozva egy utazás­ra készül, amely ismeretlen világokba vezeti. A másik a cím és alcímei okozta asszociációk szo­katlan összevillanásai miatt adódik, hiszen egy dögről olyan némber jut eszembe, aki az óvatlan férfiembert a legsötétebb poklok örök kínjával fenyegeti, alcíme - Lányregény két részben - vi­szont Szabó Magda megható leányalakját, Vitai Georginát idézi fel, a másik alcím pedig - Jössz te még az én álmaim utcájába... - Kálmán Imre idilltől csöpögő világát. A szerző saját művéhez írt - egyébként remek - ajánlásából viszont már az derül ki, hogy a darab egy látszólag szokvá­nyos szerelmi történetről szól. A díszlet. A kőfalak közé lépve az első, ami meg­lepett a színpad berendezése volt. Hirtelen egy gyufás skatulya vagy inkább egy doboz jutott az eszembe, amelynek két nyitott fekete fedele a pódium két széle, szemközt pedig a fehér belső. E doboz valójában egy remekül kitalált mozgó­színpadot rejtegetett magában, melyet jócskán meg is dolgoztattak, tekintve a jelenetek - ha jól emlékszem huszonöt - igen nagy számát. Az előadás után a kitartóbbaknak lehetőségük volt, hogy az alkotókkal beszélgethessenek, ahol a rendező elmondta, hogy az voltaképpen filmsza­lagként is felfogható, hiszen a képek pergését a jelenetváltások illusztrálják. Választ kaptam U2

Next

/
Thumbnails
Contents