Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Az elmúlt 25 év
-^gyakran más jelentést kaptak, és e groteszk játék hatását fokozták a ritka elidegenítő és aktualizáló kiszólások is. Juhász Ferenc verse előzetes ismeretének hiányában a néző a színpadi hatások áldozata lett, mert ennek feldolgozhatatlan meny- nyisége zúdult rá - de a tudatos, a felvértezett közönség számára sem feltétlenül érvényesült a jelenetek igen különböző jellege, a sokféle színpadi megoldás oka. A cselekményből különösen a szarvasok bemerítkezésének, az apa halála felidézésének jelenete és a zárójelenet emlékezetes - ez utóbbi esetében a kozmikus nagyságára ébredt fiú a nézők feje fölött a város (vagy a csillagok) fényétől szegélyezett ösvényen lépked tovább, a titkok kapuján túb messzeségbe. Valódi színházi, látványos és zeneileg is változatos produkciót láthatott A szarvassá változott fiú közönsége Esztergomban is, amelyhez Horváth Csaba koreográfiája, Belozub Alckszander jelmezei és puritán (a várfalakat érvényesülni hagyó) díszlete jótékonyan járult hozzá. De mert különbségek a nyári és téli színház között a körülmények tekintetében mégiscsak fennállnak, a fagyoskodó közönség a színészi teljesítményen túl itt sem láthatott. A fiú ugyan szarvassá változott a színpadon, de az időjárási viszonyok most és itt is adósak maradtak a művet tolmácsoló színházi élménnyel. Istvánffy Miklós (ÉVID, 2004. július 2.1 JÚNIUS 30. .w/Wek «»li'lfíie»...VtffcgpUfo báró BahH&a Bűim <> kor.mA cm krÜKÜ EtUdok. Kájai Zoltán <r. Bűc& Szabcocs Hm/saenk rtncM*m* lant. ud. Aduin italt VCjTtfl VíU^IaUkI a IXin.r.v.l1 ív T4nr«inhl7 Hrtadfcu fuívt ITT»». LMUMAV vna BÁK iK.u kunir> \uiu MÍW Qfttt, Smiw Mhmi Tr<..v< (>■«* s/Ht> t.n.1 Sva Zoitín. L-3«r*T Min. Pit' Kjjn&niuL. Itanäczai ,wr*. »üb *Ki*. lt»RiP-Í iu ■ OtM (MIM '«Wir-» Km vr ITTTc bCTUfX Mui«.V JantiarvcMcia: MffetGuiU Otate* Ka t Ajf áu, iüimci 1 ftl^OGRAn.^-KENDEZÖ: RACZ ATTILA A dög E korántsem hízelgő megjelölést választotta darabjának címéül Kiss Csaba, melynek magyarországi ősbemutatóját Szent Jakab havának második hétvégéjén láthatta az arra kíváncsi látogató az Esztergomi Várszínházban. Be kell vallanom túlzás nélkül, hogy ez az a darab a színház kínálatában, amely elé a legnagyobb várakozásokkal tekintettem. Ennek egyik oka, hogy a szerző nevével és műveivel mindeddig nem volt alkalmam találkozni, egy új alkotó felfedezése pedig olyan lágy, várakozásokkal teli izgalmakkal tölti meg az embert, mint amikor ábrándozva egy utazásra készül, amely ismeretlen világokba vezeti. A másik a cím és alcímei okozta asszociációk szokatlan összevillanásai miatt adódik, hiszen egy dögről olyan némber jut eszembe, aki az óvatlan férfiembert a legsötétebb poklok örök kínjával fenyegeti, alcíme - Lányregény két részben - viszont Szabó Magda megható leányalakját, Vitai Georginát idézi fel, a másik alcím pedig - Jössz te még az én álmaim utcájába... - Kálmán Imre idilltől csöpögő világát. A szerző saját művéhez írt - egyébként remek - ajánlásából viszont már az derül ki, hogy a darab egy látszólag szokványos szerelmi történetről szól. A díszlet. A kőfalak közé lépve az első, ami meglepett a színpad berendezése volt. Hirtelen egy gyufás skatulya vagy inkább egy doboz jutott az eszembe, amelynek két nyitott fekete fedele a pódium két széle, szemközt pedig a fehér belső. E doboz valójában egy remekül kitalált mozgószínpadot rejtegetett magában, melyet jócskán meg is dolgoztattak, tekintve a jelenetek - ha jól emlékszem huszonöt - igen nagy számát. Az előadás után a kitartóbbaknak lehetőségük volt, hogy az alkotókkal beszélgethessenek, ahol a rendező elmondta, hogy az voltaképpen filmszalagként is felfogható, hiszen a képek pergését a jelenetváltások illusztrálják. Választ kaptam U2
