Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Az elmúlt 25 év
JUNIUS 25., 26. Szarvassá változott a fiú Juhász Ferenc A V?áUo£oW -fiú Kiáltás a titkok kapujából a Gyulai Várszínház és a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház előadása Törőcsik Mari Trill Zsolt Kátya Alikina Szűcs Nelli Varga József Tóth László Rácz Joszef Kristán Attila Kacsih András Krémek Kacsi ír andrba Frenci Atii la Sótér István Orosz Ibolya Orosz Melinda Béres Ildikó Vass Magdolna Ivaskovics Viktor Szabó Imre Sándor Koreográfus: Horváth Csaba Jelmez- és díszletten ezó: Belozub Alukszander Dramaturg: S/.Asz ZsOIT .4 rendező asszisztense: Kozma András Rendező: Vidnyánszky A'itila A Várszínház idei évadának kétségkívül legrangosabb előadására került sor június 25-én és 26-án A szarvassá változott ßii bemutatójával. A darab a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XV. Fesztiválján a Fővárosi Önkormányzat díját kapta, Trill Zsolt a főszerepéért pedig egyéni díjban részesült. E mű bemutatójával vette kezdetét idén a határon túli magyar színházak XVI. fesztiválja Kisvárdán, és az előadást bizonyos körökben a Pécsi Országos Színházi Fesztivál (POSZT) legfontosabb színházi eseményének kiáltották ki. A beregszászi társulat és Vidnyánszky Attila rendező már korábban Esztergomban is sikereket könyvelhetett el magának: tavaly például a Karnyóné és (a Nyári Játékok keretében) a Vadászat dramatizált változatának bemutatójával szerzett maradandó élményt a közönségnek. A szarvassá változott fiú a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös bemutatójaként bár nem aratott osztatlan sikert a kritikusok körében, a műítészek többnyire a színrevitel miatt jutottak ellentétes véleményre. A színészek, különösen a két főszereplő (és kiváltképp Trill Zsolt) alakítása azonban mindenütt elismerést váltott ki. Az ok, ami a vélemények azonosságát eredményezte, a nyári színházi előadásokat veszélyeztető természeti elemekkel való heroikus küzdelemben keresendő, mert így az előadás „a színház hatalmáról, a művészek és a közönség állhatatosságáról szól”. A kérdés már most az, hogy a nyitott, nyári színház rossz időjárási körülményei mennyire szükséges és elégséges feltételei a sikeres előadásnak - megfordítva a kérdést: a kő- színházban (például a stúdiószínházak fesztiválján) milyen értéket talált volna az adott kritikus. Kétségtelen tény, hogy esős időben a cipőtalphoz kötözött vastag könyvkö- tegeken (mint egyfajta koturnuson) járni, 15 fokos nyáresti hidegben vízbe merítkezni embertpróbáló feladat, de a színész 15 és 30 fokon is színész - ettől az, ami. (Megjegyzésként közöljük, hogy pénteki hideg időben Esztergomban a másik főszereplő, Törőcsik Mari meg is jegyezte: őrült az, aki ilyen időben színházba megy. Szombaton pedig Trill Zsolt az előadás első felében ínszalagszakadást szenvedett, de fájdalom- csillapítókkal, feldagadt lábbal is végigjátszotta szerepét. A fiatal beregszászi színész operációjára egy nappal később már a következő fellépésük helyszínén, Gyulán került sor.) A rossz időjárási körülmények között a két esztergomi előadás közönsége együttesen töltötte volna meg teljesen a nézőteret, s bár a hideg ellen csak pokrócokkal lehetett védekezni, a színházi tető hiánya az eső miatt most is érződött. Ezek a viszonyok a sikeres pécsi bemutatóhoz hasonló feltételeket teremtettek, de másfelől a közönség figyelmét is megosztották. Juhász Ferenc 1955-ben írott verse Bartók Béla halálának 10. évfordulóján a zeneszerzőnek és népdalgyűjtőnek nem csupán emléket állított, de a Cantata profanát és az ennek alapjául szolgáló román népi regét is feldolgozta benne. A szarvassá változott fiú élményben részesült ezáltal a néző, melyben olykor a mozdulatok, máskor az arcjáték, időnként a hang- és beszédeíTektu- sok zeneisége kapott kban keverednek a műfaji elemek, az archaikus motívumok szürreális asszociációkkal, a népballadák ősi nyelve a nagyvárosi élet, a modem kor szavaival egészül ki. A szóösszevonások, különös képzettársítások, az ismétlésekből és mellérendelésekből építkező szerkesztés a vers olvasását, tartalmának felfejtését is megnehezíti, méltán merül fel tehát a kérdés: az olvasmányként is összetett szerkezetűjelentésű mű miképpen dramatizálható és átültethető-e egyáltalán színpadra. Vidnyánszky Attila - aki az egyik legnagyobb költőnek tartja Juhász Ferencet - már régóta foglalkozik a vers feldolgozásával: írt forgatókönyvet belőle és egy ízben megpróbálkozott a drama- tizálással is. A két, meg nem valósult próbálkozás után most a Gyulai Várszínház felkérésére láthatott neki az újabb munkának, melynek nagy lendületet adott az, hogy Törőcsik Mari elvállalta benne az anya szerepét. Hosszú várakozás, többszöri nekifutás előzte meg tehát a jelen színrevi- telt, az eredmény (az említett színházi sikerek ellenére) csak részleteiben kiforrott, de alapjában a szuverén átalakítás mezsgyéjén megálló megoldást eredményezett. Vidnyánszky Attila rendező összetettségében kívánta megragadni a verset, hangsúlyt fektetve a látványos, színpadszerű megjelenítésre is, az összhatást ugyanakkor a mű szövegének átalakításával és két zsánerjelenettel egészítette ki. Az eredmény egy nehezen áttekithető és értelmezhető előadás lett, melyben a részek hatása, aránya érvényesült jobban, annál is inkább, mért a különböző jelenetek gyakran egészen eltérő alakban jelentek meg. Totális színháziiemelt szerepet, de a gyakori tömegjeleneteknél már nehéz volt figyelemmel kísérni a színpadon párhuzamosan zajló, egymás mellé rendelt eseményeket. A teljes szöveg felhasználásához ragaszkodott a rendező (a vers szövegéből minden szó elhangzott), de nem mondott le ennek átformálásáról sem. A szürrealizmus és az abszurd jegyében egyes szövegrészek, szavak, szótagok megismételve ^ U1
