Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Az elmúlt 25 év

Néri Szent Fülöp életét játsszák el a Várszínházban, Horányi László kiváló alakításában Tudnak jók lenni, a többi nem számít! SINKÓ GYULA L J a darabválasztás telitalálat volt. Kiérdemelték a sze­replők a sikert, amit a zsúfolásig megtelt nézőtér hosszan tartó vas­tapsa is bizonyított. Megérte hát a sok áldozat, hiszen a gyerekek a szü­nidőben reggeltől késő estig próbál­tak. Néri szent Fülöp szerepében Horá­nyi Lászlót, a színház művészeti ve­zetőjét láthatta a közönség. Horá- nyinak itt, az esztergomi bazilka tö­vében azt rendelte a jósorsa, hogy olyan szerepeket játsszon, melyek­ben folyamatos kapcsolatban van a Mindenhatóval. Néhány héttel ezelőtt még egy zsidó tejesember­ként folytatott mulatságos párbeszé­det az Istenével, most pedig egy ró­mai szerzetesként próbálta elvezetni az Úrhoz az utcagyerekeket. Külö­nösen Tevje volt igazi jutalomjáték a színésznek, de Fülöp atya szerepé­ben is meggyőzően, sok humorral éí öniróniával játszott. Kétségtelen, hogy Nérai Szent Fülöp az egyháztörténet egyik legtalányo­sabb egyénisége. Ez a történet sem idézheti meg pontosan a szent alak­ját, aki az elesettekhez vajszívű, de elvi kérdésekben még egyházi elöl­járóival szemben is hajthatatlan jel­lem volt. A később szentté avatott pap feltétlen tekintélytisztelő, de a bíborosi kalapot két pápának is visszaküldi. Szelíden tanítgatja az utcagyerekeket és „megparancso­lom Önnek” írja a pápának. A sok mókázás miatt kiérdemelte a „buffo- ne de Dió” - Isten bohóca - gúnyne­vet. Ma este, majd a jövő héten, szerdán és pénteken játsszák még a darabot az Esztergomi Várszínházban. (Új Szó, 2003. 182. sz.) Legyetek jók... Az Esztergomi Várszínház idei évadjának darabjai közül bár több is számíthatott a sikeres fogadtatásra, a Legyetek jók, ha tud­tok bemutatója esetében ez biztosnak látszott. Már maga a színda­rab alapjául szolgáló film is közkedvelt volt bemutatása idején, a te­levízió többször is műsorra tűzte, népszerű dalát magyarra fordítot­ták és sokan éneklik, fütyörészik ma is. Ha gyermekek szerepelnek egy darabban, nagy számban és sokáig, az ugyancsak tetszeni szo­kott a publikumnak. Ha ráadásul magukat, a lelkűkben jó, de a bűn­től megkísértett gyerekeket kell eljátszaniuk, ez a hatás csak foko­zódik. (A reggeli, kényszerű felkelés megjelenítése például a jelen esetben olyan hitelesen sikerült, hogy ismerős, mindennapos volta miatt mosolyt csalt a jelenet a nézők arcára.) Ha a Várszínház be­mutatóján helybéli színészekkel találkozhatunk, az szintén vonzza a közönséget. De ha a színpadon esztergomi és környékbeli kisgyer­mekek is fellépnek, a nézők szívébe biztosan belopja magát az elő­adás. A Legyetek jól, ha tudtok bemutatóján ezek a hozzávalók mind együttvoltak, a sikerrecept minden pontja teljesült, így minden adott volt a közönség kegyeinek elnyeréséhez, amit ezúttal az eső sem zavart meg. E feltételek ilyen kedvező együttléte könnyelműségre, elbizako­dottságra is csábíthata volna a darab rendezőjét vagy a színészeket, de - mindannyiunk örömére - nem ez történt. Az eddig elsorolt té­nyezők mellett egy sikeresen színpadra vitt, jól megrendezett és színvonalasan előadott darabot láthattunk. Vajda Katalin átdolgozása a film mozgalmasságából a fő történe­tét emelte ki, érre és a megklsértés kérdéskörére helyezve a hang­súlyt. Moravetz Levente rendező a szerencsés színészválasztás mel­lett a díszlet takarékos, ötletes megoldásával csak fokozta ezt a sűrí­tést. A darab zárójelenetében viszont Cirifischio sorsán túl már ál­talános igazságok magasságába emelkedett a mű, felnőttnek, gye­reknek, a közönség minden rétegének egyaránt tanulságot szolgál­tatva. A szcenika erényei mellett a színészek játéka is szinte csak dicsérő szavakkal jellemezhető. A játszás öröme, a lelkesedés nem­csak a gyermekeket jellemezte, s különösen Horányi László Néri Szent Fülöp és Rácz János Loyolai Szent Ignác atya szerepében nyújtott emlékezetes alakítást. A gyerekek szereplését még kevéssé lehet elfogulatlanul értékelni. Moravetz Levente rendező (asszisz­tensével, Meggyes Miklósáéval) megtalálta a módját, hogyan élessze fel mélyen szunnyadó tehetségüket, s így a környékbeli általános is­kolákból kiválogatott színészpalántók kedvük, tudásuk szerint ad­hattak elő történetet, énekelhettek szólót vagy furulyázhattak. A rendező javára írható az is, hogy a temperamentumos olasz film jel­legzetes vonása, a gyerekszereplók érzelmes ábrázolása a színda­rabban mindvégig háttérbe maradt, egy jeleneten kívül. Itt is a leg­kisebb lány szalad oda Fülöp atyához a közösség ragaszkodásának tolmácsolójaként, de ez a szívfacsaró jelenet szerencsére magában álló visszfénye maradt a hatásvadász filmes kliséknek. A realizmus, a beteg gyermekek jelenléte viszont hatásosan lett jelezve. A darab elején találkozhatunk csupán velük egy hosszú jelenetben, ami itt hangsúlyosan érzékeltette a Szent Fülöp által befogadott apróságok drámai helyzetét. Ez a mozzanat jellemezte jól a közösség összeté­telét, később viszont nem terhelte jelenlétével az előadást. A rendező és munkatársai, a színtársulat Cirifischióhoz hasonló­an kísértésnek volt kitéve a darab megválasztása és színrevitele, előadása során, de megfelelő szakmai hozzáállással meg tudtak fe­lelni vállalt feladatuknak. A film színpadi változaténak bemutatá­sával az esztergomi Bazilka tövében tették lehetővé Néri Szent Fü­löp és lelkületének ismételt megszerelését, elvei újragondolását. Nemcsak a siker, de a darab üzenetértéke, aktualitása is garantált. I. M. [ÉVID, 2003. augusztus 14. 135

Next

/
Thumbnails
Contents