Bárdos István: Huszonöt éves az Esztergomi Művészek Céhe (Esztergom, 2016)

Az elhunyt, vagy 2016-ban már nem aktív alapító tagok, tisztségviselők szakmai életrajza

KOLLÁR GYÖRGY festőművész (Esztergom, 1950- Esztergom, 1992)

1966-tól volt résztvevője a Mártélyi Szabadiskolának, ahol 1982-től csoportvezető tanár. Mesterei Fodor József, Hézső Ferenc voltak. Festészete a vásárhelyi realista tradíció szellemében indult. Ezt a 70-es évek végétől, a 80-as évek elejétől a színek kifejezőerejére, az absztrakt formákra épülő kompozíciók váltották fel. Műveit az 1970-es évek elejéig a természetelvűség, a színek iránti érzékenység, az erőteljes ecsethúzások jellemezték. Mártélyi munkásságát Kollár György emlékdíj alapításával, és a Mártélyi Művésztelepen 1998-ban elhelyezett emléktáblával ismerték el.

Műveiben, az 1970-es évek közepétől, már nem a tegnap Magyarországát jelképező Alföld témakör, nem a természetelvű látványfestészet, hanem az eltűnő paraszti világ rekvizitumai, töredékei tükröződnek. Ezt a korszakát a régitől való elszakadás, az elvágyódás, a repülés, a kozmosz élménye, az újjászületés reménye hatja át. Az 1980 után keletkezett műveit a forradalmi változásokat méhében hordó új „korszak" szellemiségét sugárzó, égő-izzó, tűzvörös tónusú művek határozzák meg. Tájértelmezése elvont, átírt, képeinek felülete pedig összetettebb lett. Koloritját megőrzi, de egyre tudatosabban építi be műveibe a színek szerteágazó hatását. Kompozícióiban a horizontálist a vertikális felülnézet váltja fel. Művei egyre inkább a geometriai formákkal tagolt lírai absztrakció jegyében születnek.

Sikereinek jeleként 1974-től a FMS, 1976-tól a Művészeti Alap, 1982-től a Magyar Képzőművészek Szövetsége (ennek 1983-tól 1990-ig Komárom megyei titkára), 1980-1985-ig a Tanya 48 művészcsoport, 1982-től tíz éven át az Esztergomi Képzőművészkor és 1989-ig a Labor MIM Alkotócsoport tagja és vezetője. Európa számos országában járt tanulmányúton. Számtalan hazai és külföldi kiállításáról többnyire szakmai díjjal tért haza. Posztumusz szakmai díja az Egerben, 1992-ben rendezett Országos Akvarell Biennálén elnyert Művészeti Alap díja.

Művészeti fejlődését segítették a Komárom Megyei Tanács 1975, 1980, 1984-ben, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója 1977, 1979, 1981, 1985-ben, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület 1987-ben, Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1984-ben biztosított ösztöndíja, továbbá az 1984-ben elnyert Derkovits-ösztöndíj.

Művészeti, közéleti tevékenységét 1984-ben Esztergomért emlékplakettel, 1988-ban Szocialista Kultúráért kitüntetéssel és 1995-ben posztumusz Pro Űrbe díjjal ismerték el.

Fontosabb egyéni kiállításai:

Esztergom; Dunavecse; Sopron és Kisbér; Székesfehérvár és Sopron (Vaderna Józseffel); Tata; Budapest; Szeged; Dömös; Visegrád Emlékkiállítások:

Esztergom: Vármúzeum 1993, 1998; Duna Múzeum 2007, 2014; Hódmezővásárhely: Tornyay János Múzeum 1994 Külföld:

Nyugat-Berlin (Végvári I. Jánossal); Haiding (AT): (Végvári I. Jánossal)

Fontosabb csoportos kiállítások:

Rendszeres résztvevője volt a Komárom, majd Komárom-Esztergom megyei, az Esztergom Városi, a Dunántúli, a hódmezővásárhelyi, győri, hatvani, miskolci, debreceni, szegedi, budapesti tárlatoknak. Az Esztergomi Fotóbiennálén (1982, 1986, és 1990 években) szerepelt.

Emlékkiállítás:

Esztergom: Rondella Galéria 1992 (Komárom-Esztergom Megyei Tárlat);

Nyergesújfalu: Magyar Vízfestők Társasága kiállítása 1993; 1988 Mártélyi Szabadiskola művésztanárainak és tanítványainak közös kiállítása;

Eger: Egri Akvarell Biennálé 1992;

Szeged: Mártély 50 - Mártélyi művésztanárok kiállítása Külföld:

Espoo (Fl); Zug (CH); Gauting (DE); Krumbach (DE); Dortmund (DE); Maintal (DE); Róma; Pöchlarn (AT); Bécs; Cambrai (FR): emlékkiállítás 1994.

Művei megtalálhatók a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, a MAOE-ben, a Magyar Képzőművészek Stúdiója Egyesületben, a Balassa Bálint Múzeumban (Esztergom), a Kuny Domokos Múzeumban (Tata), a Tornyai János Múzeumban (Hódmezővásárhely), a Móra Ferenc Múzeumban (Szeged),

50