Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Celldömölk
A máriaremetei templom jellegzetessége, hogy szentélyében, az oltár mögött megőrizték azt a fatörzset, amelyen a kegykép függött. A közelmúltban a templomban a búcsújárás jelentőségéhez méltó liturgikus teret alakítottak ki, de a régi neogótikus oltár a Szűzanya szobrával megmaradt. A kibontakozó Mária-tisztelet jele a XVIII-XIX. század fordulóján a kegykép számára készített copfstílusú, aranyozott fakeret. A kép és a hely a „remete” nevet a svájci Einsiedelnről, a kultusz eredeti helyéről nyerte. A megmaradt néhány XIX. századi fogadalmi tárgy közül különösen figyelemre méltó az 1838-as pest-budai árvíz alkalmából felajánlott fogadalmi kép, amelyen az óbudai Selyemgombolyító látható. A város zajából lelki felüdülést kereső hívek szívesen keresik fel a ligetes erdőben épült kegytemplomot. A hely hangulatát nagymértékben meghatározza a templomhoz vezető út jegenyesora. A főváros számtalan látnivalóját elsorolni is nehéz lenne. Ezért csupán azokra a máriás kegyhelyekre utalok, amelyek hajdan nagy búcsújárást vonzottak maguk köré. Ilyenek a budavári Mátyás-templom (az egykori Boldogasszony- illetve Koronázótemplom) Madonna-szobra, valamint a Krisztinavárosi templom Vérehullató Szoptató Madonna-kegy képe. (Utóbbit egykor Francin Péter Pál kéményseprő mester fogadalma beváltásaként a vérmezői szőlőskertjében épített kápolnában helyezte el.) Felélénkülőben van az aquincumi Kövi Mária, Segítő Szűzanya kegyhelyének búcsús tisztelete, többen keresik fel a Hűvösvölgy meghitt hangulatú, XVIII. századi eredetű kápolnájában a Kútvölgyi Szűz Mária kegyképét. Megközelíthető: a Moszkva térről villamossal és autóbusszal a Hűvösvölgyig, s innen az 57-es autóbusszal. A főváros gazdag választékát kínálja a szálláshelyeknek, s a hangulatos budai kisvendéglőknek.
