Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

A magyar országi búcsújárás rövid története

ország egész területéről felkeresték zarándokok a magyar alapítású pálos rend névadó szentjének ereklyéit. A kor másik, szintén országos vonzerejű búcsújáró helye egy „magyarrá vált” szent sírja volt, Kapisztrán Szent Jánosé, a Duna menti Újlakon (ma Ilok, Jugoszlávia). Kapisztrán Szent János méltó segítőtársa volt a török fölött Nándorfehérvárnál győzedelmeskedő Hunyadi Jánosnak.

Az Oltáriszentség, az Eucharisztia XIII-XIV. századi nagyon erős tiszteletének kifejezői a Szent Vér-csodák, a vérző ostyák kegyhelyei Magyarországon. A leghíresebb Báta volt, amelynek búcsús tiszteletét éppen az utóbbi évtizedekben újították meg, de adataink vannak Vasvár, Győr, Szeged, Pécs, Ludbreg (Horvátország), Esztergom, Eger és Kassa ereklyéiről. Megőrződött Garamszentbenedek (Bars megye, ma Szlovákia) sajátos Szent Vér ereklyéje, itt a hagyomány szerint Jézus sírkendőjének egy kis darabját őrzik, rajta Jézus vérének nyomával.

Mária búcsújáró tiszteletének is nyoma van már a magyar középkorban. Részben a szerzetesrendek templomai révén szaporodtak a Mária-patrociniumok, azaz sok templomot Szűz Mária tiszteletére szenteltek. Ám ez önmagában nem jelent búcsújárást. Sajnos nem tudjuk igazolni korai meglétét az óbudai Fehéregyház búcsújárásának — a hagyomány szerint itt a honfoglaló Árpád fejedelem sírja fölé építettek egy Szűz Máriáról elnevezett templomot-, jóllehet a XIV-XV. században jelentős tömegeket vonzó, s nagymúltú búcsújáró helynek említik. Külföldi alapításai mellett Nagy Lajos királyunk itthoni templomokat is támogatott. Az ő adományaiból épült a Pozsony melletti Máriavölgyi kegyhelye (ma Marianka, Szlovákia), amelynek kegyszobra Árpád-kori, a legrégibb a történelmi Magyarországon. Több máriás kegyszobrunk és kegyhelyünk eredete nyúlik vissza a XVI. századba, amely ugyanakkor fontos korszakhatár is.

Az 1500-as évek ugyanis hazánk történetében a reformáció és a török hódoltság kezdetének az időszaka. A zarándoklatoknak egyik sem kedvezett. Ám ebben a században végezte munkáját a katolikus egyház sorait rendező, a katolikus tanítást korszerűen összefoglaló tridenti zsinat is (1545-1563), amelynek hatása a magyar egyházi megújulásban - különösen Pázmány Péter munkálkodása révén —, az 1600-as években érvényesült. Ez a zsi20