Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
A magyar országi búcsújárás rövid története
nat foglalta össze a búcsúkkal, a képek és szobrok tiszteletével kapcsolatos hivatalos egyházi tanítást. A Szent Istvánig visszavezetett Mária-tisztelet jegyében a XVII-XVIII. században újjáéledt a búcsújárás, régi Mária- kegyhelyek megújultak, és sok új született. Szűz Mária tiszteletének kétségtelenül voltak középkori gyökerei, de akkori erősségét a törökellenesség, a törökkel szembeni védelem igénye biztosította. Ennek egyik legközérthetőbb jelképe a Napbaöltözött Asszony ábrázolása volt. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.” — olvashatjuk a Jelenések könyvében (12, 1.). A holdon taposó asszony Mária, a pogány törökön győzedelmeskedő kereszténység jelképe. Ez az ábrázolás látható például a szeged-alsóvárosi ferences templom kegyképén. Ez a jelkép is nagymértékben közrejátszott a Patrona Hungáriáé, Magyarország Védőasszonya régi pénzeinkről is közismert ábrázolásának kiformálásában. A XVII-XVIII. századok templomépítő századok is. Új templomok sora nőtt ki a földből, s a megmaradt középkoriak legtöbbjét is - legalább a berendezését — az új ízlésnek, a barokknak megfelelően átalakították. A barokk a győzelmes, a triumpháló egyház ideológiai és reprezentatív igényeit fejezte ki a művészet eszközeivel. A nagy egyházi körmenetek külsőségeikben valóságos diadalmenetek voltak: színes és ünnepi ruhába öltözött résztvevőkkel, kereszttel, lobogókkal, hordozható képekkel és szobrokkal. A processziók sok eleme a búcsújárásokban maradt meg. A XVIII. század a hosszúra nyúlt török uralom, a nemzeti szabadságküzdelmek és a hitviták után a békésebb építőmunka, a gyarapodás időszaka volt. Benépesültek és újjáépültek a töröktől elpusztított területek és települések. A század első felében — ha más formában is, mint a középkorban - kialakult a katolikus Magyarország lelki-szellemi egysége, létrejött a Sacra Hungária, amelyet Mária és a magyar szentek fokozott tisztelete jellemzett. Ennek hű tükrei napjainkig búcsújáró helyeink. Ezért volt nagyon káros a búcsújárás gyakorlatára a szerzetes- rendek működésének korlátozása először a Kalapos Király, II. József uralkodása idején, az 1780-as években, másodjára pedig századunkban, 1950-től napjainkig. Főleg a Ferenc-rend volt ápolója és támogatója a búcsújárásnak. Kegyhelyeink jó részét ők 21
