Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Solymár

BITTEI LAJOS:

A solymári Mária

Ma láttam a solymári Máriát,

Rozsét szedett, ruhája csupa rongy volt, Karjára vett egy jó nyalábnyi fát És könnyezett .,. tán a lelkemre gondolt.

Tán megsajnálta didergő szívem,

Mely nyáron is otthontalanul fázik,

Mert megszólított: „Szívedbe viszem,

Hogy fellobogjon, ami ott parázslik ..

És csóvát vetett szívembe a tűz,

Ne sírj Anyám, ne sírj, te égi Szűz,

Hisz nincs boldogabb nálam a világon,

Szegény voltam, s enyém lett vagyonod! — Már messze járt ... csak könnye ragyogott A harmatban egy mezei virágon.