Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Sajópálfa

Sajópálfala

Szűz Mária könnyező kegyképének búcsújáró helye (D térkép)

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisközség Miskolc mellett, a nagyvárostól keleti irányban fekszik a görög katolikus Apostoli Kormányzóság területén.

Az írásos források először 1320-ban említik a Borsod megyei Pálfalvát (a „Pálfala” név ebből keletkezett rövidüléssel), amikor az Ákos nembéli Detre fia Benedek gyermekeinek osztozásakor örökségként Csetneki Miklós és László kapta meg.

A török hódoltság nehéz évtizedei alatt elpusztult és elnéptelenedett községet görög katolikus ruszinok szállták meg újra. Mint görög katolikus falu a munkácsi görög szertartású püspökséghez tartozott, a gróf Szirmay család tulajdonában.

Az 1700-as évek elején történt (1717. január 6-február 16), hogy a falu templomában lévő nagyméretű Mária-kép „izzadott és siránkozott, az az, hogy a’ boldogságos Szent Szűznek jobb és bal szemén barna, vagy is sötét színű tseppek láthatók valának, és hogy sem a’ tsikorgó hidegben meg nem fagytak, sem a’ fűtött kályha mellett egész éjjel lévén meg nem száradtak”. A könnyezést a helybeli paróchus vette észre és vezeklésre, bűnbánatra szólította fel híveit. A csodás eseményt a görög katolikus püspökség helytartója jelentette levélben gróf Erdődy Gábor akkori egri püspöknek.

Erdődy püspök az ilyen esetekben szokásos hivatalos vizsgálatot lefolytatta, s elrendelte, hogy a képet hozzák el Egerbe, ahol azt „hasonló több képekkel” együtt őrizet alá helyezte. A vizsgálat során tizenhét tanút hallgattak ki eskü alatt, helybelieket és környékbelilakosokat. A sajópálfalvai tanúk leszármazottai, aBilasz,

133