Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
amelyben Horváth Csaba koreográfiája, Belozub Alekszander jelmezei és puritán (a várfalat érvényesülni hagyó) díszlete jótékonyan járult hozzá. De mert különbségek nyári és téli színház között a körülmények tekintetében mégiscsak fennállnak, a fagyoskodó közönség a színészi teljesítményen túl itt sem láthatott. A fiú ugyan szarvassá változott a színpadon, de az időjárási viszonyok most és itt is adósak maradtak a müvet tolmácsoló színházi élménnyel.” (Istvánffy Miklós - Esztergom és Vidéke, 2004. július 8.) 2005-ben a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház magyarországi és otthoni szakmai-, valamint közönségdíjban egyaránt bővelkedő, és Bécs- ben is nagy sikert aratott Tóték című alkotásának tapsolhattak az esztergomiak. Örkény István művének lényegéhez tartoznak az előadás korfestő hatáselemei: rádióműsorok, haditudósítások- amelyekben sűrűn hallhatók az elcsatolt területek helységnevei magyarul és immár idegen nyelven -, a korabeli „szív küldi” dallamok és üzenetek, a diktátor rekedt, őrült szónoklata, pattogó indulók, tömegdemonstrációk, amelyeknek a lármája sokszor elnyomja Tóték portájának bensőséges hangulatát. Éles ellentétben áll mindez az előadás kezdetén megteremtett családi idillel, amikor a konyhában Tótné (Szűcs Nelli) valódi sütés-főzése ínycsiklandó módon idézi fel az otthon szívmelengető légkörét, ízeit, illatát. Ráadásul Trill Zsolt első látásra a Fábri Zoltán-hlm Latinovits Zoltánját juttathatja eszünkbe, mindazonáltal a beregszászi színésznél elesettebb, szá- nandóbb, kishúsabb Őrnagy mindeddig talán nem is volt látható magyar színpadon. A kor, a politika, a történelem bűne és felelőssége ily módon még hatványozottabban előtérbe kerül, hiszen- akárcsak a Tót-család - az Őrnagy ugyanúgy ezek áldozata. Hasonló módon felejthetetlen Szűcs Nelli Tótnéjának tyúkanyós gondoskodása; Tóth László játékában a Tót család kedves, mélák feje, Orosz Melinda komolykodó Agi- kája, vagy a Postást játszó Rácz József, akinek a szemében az örök emberi sors tükröződik. A következő évben [2006] Háy János A Pityu bácsi fia című, kevés szereplős darabját hozták a beregszásziak Esztergomba. A vendégrendező Bérezés László ebben csak azokat a színészeket játszatta, akiket Vidnyánszky Attila ősztől Debrecenbe szerződtetett. (Kristán Attila és Varga József kivételével, mert Szűcs Nelli, Trill Zsolt, és Tóth László mellett ősztől ők is „magyarországiak” lettek.) A nagyszerű színészi játék most is emlékezetes élményt nyújtott. 2006-tól ugyanis Vidnyánszky Attila a Csokonai Színház új művészeti vezetője, 2008-tól pedig igazgatója is lett. A magyarországi intézményt azonban képes teljesen különválasztani a „kárpátaljai magyar társulattól”, mely természetesen a továbbiakban is ugyanolyan fontos maradt a számára. Hisz az utóbbi esetében minden egyes szó kiemelt jelentőségű, és kifejezi a szent törekvést, a kultúrmisz- sziót. Vidnyánszky szerint tudniillik, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház hangulatában, „esztétikáját tekintve” ugyan közelebb áll az ukrán színjátszáshoz, mint a magyarországihoz, de a kárpátaljai magyar kultúra számára ők olyanok, mint egy névjegy, s ezt a küldetést szívvel-lélekkel fel is vállalják. 2009 elején a beregszásziak nem a Várszínház nyári idényében, hanem az ősztől tavaszig tartó bérletes előadás-sorozat keretében játszottak Esztergomban, majd másnap Nyergesújfaluban, ahol velük kezdődhetett el egy a határon túli színpadi produkciókat felvonultató új kulturális vállalkozás remélt sikere. A Beregszászi Illyés Gyula Színház frenetikus Liliomfi előadását természetesen Vidnyánszky Attila rendezte,
