Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
A Vak Béla király című előadás 2 □ CD CZ A legelső ilyen jellegű határon túli magyar színházi előadás bemutatására 1993. augusztus 19-én került sor, Szent István napjának előestéjén, éppen a Páneurópai Piknik negyedik évfordulóján. A meghívott társulat nem véletlenül érkezett Marosvásárhelyről, ahol a három esztendővel korábbi „Fekete március” utórezgései még most is gyanakvással töltötték el egymás iránt a fele részben magyar, fele részben román lakosságot. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata az akkor még élő erdélyi író, Székely János Vak Béla király című művét játszotta, amely 1981-ben született Romániában. A vendégjátékot az író keserűnek, kiábrándultnak tűnő „ajánlása” vezette be közel négy évvel a decemberi változásokat követően: „Úgy mondják, reménység nélkül nem lehet élni. Én pontosan az ellenkezőjét mondom: reménykedve nem lehet élni. Nem emberhez méltó, nem érdemes. [...] ez bizony nem a jellemek harca; itt szinte semmi sem múlik személyeken. Mindenki jót akar a maga módján, így lesz mindenki áldozat vagy gonosztevő - esetleg egyszerre áldozat és gonosztevő. Más szóval: semmiféle katartikus hatáskeltésre, érzelemkeltésre, színpadi sikerlehetőségre nem törekedtem. Mindössze az emberi társadalom mélyszerkezetét, hatalmi struktúráját, mondhatni valódi arcát igyekeztem felmutatni Vak Béla király történetében. Ezt ismerheti fel benne - már aki hajlandó szembenézni a medúzafővel.” (Esztergom és Vidéke, 1993- augusztus 5.) Pár héttel a vásárhelyiek esztergomi fellépése előtt viszont derűsebb végkicsengésű előadással érkezett a határon túli magyar színházi program legelső együttese, a Nagyváradi Állami Színház magyar társulata. A kultikus és szakrális jelleg, az ódon falak és történelmi atmoszféra tiszteletén túl ugyanis a népszínházi feladatokat ellátó Esztergomi Várszínháznak arra is gondolnia kell, hogy a nyári teátrum szabadtéri, így sok kifejezetten szórakozni vágyó néző, valamint számos fiatal is szívesen látogatná. Ilyeténképpen a komor drámák mellett a (szintén elsősorban kortárs magyar) zenés darabok bemutatására is sort kerítenek. De olyan határon túli zenés játékokat, musical-produkciókat hívnak meg, amelyeknek a műfaj vélt „könnyedsége” ellenére szintén magvas és aktuális üzenetük van. Nem is választhattak jobb nyitányt Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter „félig mese - félig musical” A padlásánál, amely nemcsak bájos történetével és népszerű dallamaival arat mindenkor garantált sikert, hanem egyes idézetei akár az Esztergomi Várszínház ars poetica-ját is megfogalmazhatnák. Mert „kell egy hely, hol minden szellem látható”, és éppen ott „hol Kelet és Nyugat összeér, a Fény és a Sötét összefér”...
