Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
A július 30-án és 31-én játszott nagyváradi előadást Horányi László rendezte, aki Esztergomban született, itt járt iskolába, és a Temesvári Pelbárt ferences gimnáziumban érettségizett. S bár több, egymástól eltérő szakmából szerzett felsőfokú képesítést (építész, néprajzos, kulturális menedzser), leginkább színész és rendező. Érdekes, hogy Horányi eddigi élete során a „Magyar Róma” mellett a hazánkban „Kálvinista Róma” néven emlegetett református cívisvárosban élt a leghosszabb ideig, hiszen 1979-ben szerződött a debreceni társulathoz, és tizennyolc évig ott is maradt. Amikor a 8o-as évek közepén Esztergomban tervezni kezdték a várjátékok újjáélesztését, az első kapcsolatfelvétel - Horányi révén - a debreceniekkel történt; ő volt „hazajáró követük” a műsorról folytatott tárgyalásokon. Ezek - a szűkös anyagi lehetőségek miatt - nem vezettek eredményre. 1990-től viszont a Várszínház előtt, minden szempontból kedvezőbb körülményekkel, új korszak nyílt, amelyben Horányi már 1993-tól jelentős részt vállalt. O kezdeményezte a határon túli magyar színházak rendszeres esztergomi vendég- szereplését, sőt néhány előadás meghívásában tanácsadóként, közvetítőként segítséget is nyújtott. Az ehhez szükséges szakmai tapasztalatokat és ismeretségi kört szintén debreceni évei során alapozta meg. A Csokonai Színház ugyanis hagyományosan jó cserekapcsolatot ápol a közeli testvérváros, Nagyvárad teátrumával, ami a diktatúra legvérzivatarosabb korszakában egy időre kényszerűen megszakadt ugyan, azonban ’89 decembere után annál nagyobb erőre kapott. Ráadásul a váradi magyar társulatnál kiváltképp komoly gondot jelentett a színházi szakemberek, főként a rendezők hiánya - ezt pótolandó állított színre darabokat számos alkalommal Horányi László is a Sebes-Körös partján. A következő évben [1994] Horányinak egy újabb nagyváradi rendezése látható itt: Victor Máté Villon és barátai című rock-musicalje. Az anyanyelv ápolásán felül a határon túli magyar társulatok egy része kötelességének érzi a színházi nyelv fejlesztését is. A Várszínház igyekszik e korszerű színpadi műhelymunkák legértékesebb darabjait szintúgy felvonultatni. Erre már 1994-ben jó alkalmat láttak, mégpedig Balassa Bálint (1554-1594) kettős jubileumának, illetve - az Esztergom falainál hősi halált halt - költő régóta folyamatos helyi kultuszának jegyében. Egy többszörösen díjnyertes vizsgaprodukciót hívtak meg: Balassi Bálint Szép magyar komédiáját a gyergyószent- miklósi Figura Stúdió Színház előadásában, amely az új erdélyi magyar rendezőnemzedék hitvallását közvetítette. 1989 után tudniillik a marosvásárhelyi színművészeti intézetben is elindult a magyar rendező-képzés. Az 1995-ben diplomázó első évfolyam osztályvezető tanára Tompa Gábor, nemzetközileg elismert művész, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója. Ide járt Bocsárdi László is, aki 1984- ben még kezdő vegyészmérnökként alapította meg barátaival együtt a gyer- gyószentmiklósi Figura Stúdiót, amelyik az első és a rendszerváltásig egyetlen alternatív együttes volt Romániában. 1990-ben vált hivatásos színházzá, de kísérletező hagyományait és a társulat családias jellegét továbbra is megtartotta, akárcsak Bocsárdi szakmai irányítását. Balassi művét Barabás Olga rendezte, a díszletet pedig az ugyancsak rendező szakos Kövesdy István tervezte. A szellemes és igen élvezetes színpadi alkotással teljes egészében megvalósult a műsorfüzetben olvasható szándék, miszerint: „A Szép magyar komédia előadása elsősorban játék akar lenni. Olyan játék, amelyet csak a színház képes produkálni, s amelynek mélyén felsejlik valami komorság is: a személyiség keresésének, az emberi kapcsolatoknak igazán soha meg nem fejthető titkai. Egyben vallomás is az előadás: három főiskolás rendezőtárs = TTn I ^ I I 2 x
