Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

ko

On

Színjáték és várcica

(24 ÓRA, 2000. július 16.)

A csodás várszínház szabadtéri előadásán nem dörgött fenyegetően az ég, csillagok ragyogtak, telihold világította meg a királyi palotát és a bazilikát. Mintha az égiek is közreműködtek volna, hogy Nagy-Kálózy Eszter, Eperjes Károly és társaik megérdemelt sikerre vigyék az angyali üdvözlet című, igazán megható darabot.

Még az sem tudott senkit kihozni a sodrából, hogy Paul Claudel drámájában teljességgel váratlanul megjelent egy alig néhány hónapos, a füleit érzékenyen hegyező macska. Ezzel a fordulattal a tigriscsíkos, egyébként szürke cirmosé lett átmenetileg a főszerep.

A cicasztár mintegy beleszületett a helyzetbe. A helyreállítását élő királyi várban látta meg a napvilágot. Hírlik róla, hogy szeret magasra felkapaszkodni, és onnan veti magát a gyanútlan vendégek közé. Engesztelésül aztán a lábuknál dorombol.

Mielőtt feltűnt a színpadon, a meredek várfalról készül a publikum soraiba

lendülni, de a nyári színház szemfüles ügyvezetőjének sikerült elhessegetnie. Ezt követően választotta a világot jelentő deszkákat. Belépdelt, a szaglása vezette, majd kivonult. A zárójelenetre visszatért a rongybabaként fekvő, halott nővér lábaihoz. A nézők ugyan mintha kicsit kuncogtak volna, de végül győzött az előadás áhítata.

A bátor macsek a hét végére kimaradt a további színjátékokból, mert várfogságra ítélték a restaurálás alatt levő műemlékegyüttes valamelyik raktárában. így jár az, aki szereptévesztésbe esik?

Sztrapák Ferenc

Megelevenedett a láp világa

(Esztergom és Vidéke, 2000. augusztus 1.)

Verebes Ernő színdarabja, a „Sarda- ffassa, a hímboszorkány” az idei várszínházi évad legkülönösebb produkciója volt. Színes, látványos, szellemes, pikáns. A kifejező, modern zene és tánc, a groteszkbe hajló párbeszédek sajátos ötvözete volt a július 22-23-ai előadás,