Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

Sej-haj Rozi - danolták a Várszínházban (24ÓRA, 1994-július 27) HRABAL „TÁNCÓRÁK...", SÖRÖZŐI VARIÁCIÓBAN Nem emlékszünk olyan fergeteges sikerre még az esztergomi Várszínház­ban, mint a régi Hrabal bemutató. A buda­pesti „Páb színház” (az angol pub-söröző magyarítása) Bohumil Hrabal „Táncórák idősebbeknek és haladóknak” című írá­sából eredeti játékot állított színre. Az irodalmi anyagot Lengyel Ferenc dra­matizálta, Lovass Ágnes közreműkö­désével és fanyar humorú szórakoztató komédia született. A műfaj megnevezése: „sörszínház”. A nosztalgikus prágai kiskocsmák han­gulatát, az ott sörözgető emberek Svejket idéző humorát, mély bölcsességét felele­venítve anekdotáztak, hahotára ingerlő, olykor mély filozófiai csomagoló papírba burkolt poénokat, fanyar, máskor ízlése­sen frivol, csípősen politizáló viccpetár­dákat robbantottak. Biztosak vagyunk benne, ha a színházi est végén kihirdetik, hogy rögvest külön­vonatok indulnak Prágába, megteltek vol­na a szerelvények. Öt zenész, tipikus prágai kisemberek: az „aranykezű cipész”, kántor, pék, hentes és a szabó kicsomagolja a kiskocsmában hang­szereit, és az ismert cseh sörivó tószttal, „Egészség...!” invitálással buzdítja önmagu­kat a koccintásra. Harsányan a pincérnőért kiáltottak: Bubenickova kisasszony, sört, de izibe.J” és hozták a finom söröket. A néző­térre is, ahol a söröző vendégeinek érez­hettük magunkat a finom kanizsai HB-sör fogyasztásakor. És megszólalt a zene: A monarchiabeli örökzöld melódia: Sej-haj Rozi... És énekelték polkában, tangóban, szvingben, rumbában, keringöben, disz­kó-stílusban (remek zenei karikatúrák!). A kispolgárok meg meséltek emlékeikről, családi történeteiket adták elő. Olykor nyo­matékosan hivatkoztak a prágai kiskocs­mák bölcsére, Havlicsekre, a nagy gondol­kozóra, aki biztosította hallgatóságát, hogy Krisztus jobban szerette a sört, mint a bort. Hasek Svejkje után különösen kedvelt ez az anekdotikus humor. A hétköznapi ember évszázados tapasztalatai, bölcsessége köny- nyed megjelenésben - sokáig megmarad a közönség emlékezetében. A fergeteges előadásból reklámetikai okokból most ne a sört dicsérjük elsősor­ban. Lengyel Ferenc dramaturg-rendező példátlanul nagy és sikeres irodalmi mun­kát végzett. A színészek, mint esztrád- muzsikusok is remekeltek: Cserna Antal, Oberfrank Pál, Szerémi Zoltán, Kocsis György, Sipos András és a pincérnőként, énekesnőként, táncosnőként, kocsmáros- nőként is remekelő Bubenickova: Szá­lai Krisztina vitte emlékezetes sikerre a darabot. Svejk talán így mesélt volna: Nálunk, Bodejovicéban volt egy színház... Mi: Nálunk, Esztergomban volt egy szín­ház, amit örökre színünkbe zártunk. Cs. Nagy Lajos * Július 22, 23. (esőnap: 24.) 20.30 órakor Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak — sörözői variációk fúvósokra és ütőkre ­(A szerző azonos című regényéből összeollózta: Lengyel Ferenc) SZEREPOSZTÁS: I. zenész — cipész: Cserna Antal II. zenész — kántor: Oberfrank Pál III. zenész — pék: Szerémi Zoltán IV. zenész — hentes: Kocsis György V. zenész — szabó: Sipos András Bubenickova pincémő: Szalai Krisztina Rendező: LENGYEL FERENC Rendező munkatársa: LOVASS ÁGNES­ON KO 2

Next

/
Thumbnails
Contents