Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
00 so co Fent: Credulus [Szakács László] találkozik a vadonba bújdosott Julia Angelicával [Diószegi Imola] Lent: Már mindenki békái... [Balról: Julia - Diószegi Imola, Credulus - Szakács László, Briszeida - Bocsárdi Gabriella, Sylvanus - Pálffy Tibor és Galatea - Albu Annamária] nevezte, egy-két ugyancsak vaskos, de találó kitétele miatt), pergő szópárbajai, riposztjai feledtetik a keletkezés évét. A Figura Stúdiószínház legnagyobb érdeme: tagjai csodálatosan szépen beszélnek magyarul. Barabás Olga rendező félelmes ötlete: a reneszánsz alakokat ízlésesen adagolt „székely góbé” színészvezetéssel játszatta. A jelmezek (Kövesdy István munkái) nagyon egyszerű erdélyi világos szőttesek. Nem tudjuk, megfejtendő titok, hogy miért is hittük el nyomban, hogy ezek reneszánsz díszruhák, zöld rét a leterített zsákvásznon. Ez nemcsak a rendező és a közönség közös titka. A színház varázslatos csodája ez. A prológus, Szabó Tiborról elhittük, hogy hol, mint a vígjáték szerzője, hol, mint kívülálló kommentátora jelenik meg. Júlia (Credulus szeretője, igaziból Angelica), Diószegi Imola tüneményes jelenség. A nem titkolt szubrettség, parasztos rátermettség hátteréből sejlik ki, bontakozik ki az álmodozó szerelmes lány. Credulus, igazi nevén Tyrs- is Szakács László volt. A szérűskertek bonvivánjából fejleszti ki trubadúrrá nőtt alakját. A Briszeidát (Júlia barátnője, szolgálólány) Bocsárdi Gabriella alakította. A hagyományos csetlő-bot- ló szolgálófigurát ő már „titkárnősre” vette. Bocsárdi Gabriella nagyon szépen beszél magyarul, Sylvanus, úriember, Credulus atyjafia Pálffy Tibor kellő eleganciával láncolja magához szép Galateát, Albu Annamáriát. Dienes, a juhász fiú Pázmán Attila volt. Reá céloztunk, amikor a roppant áttételes, árnyalt humort említettük: lám, a veretes humornak végül mindegy, hogy Ábel mondja a rengetegben, vagy a reneszánsz várkastélyokhoz közeli vadonban pattognak-e a poénok. Cs. Nagy Lajos o co
