Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
\D rvj A KULISSZÁK MÖGÜL A várszínház régi-új építésű helyének szűkebb-tágabb műemléki környezete Délről a Budai-torony, átellenben a Budai-Rondella, közöttük pedig a Kapu-szoros, amelynek mindkét oldalán a torony- véd műveket összekötő várfalak állnak. A műemlék-együttesben kialakított várszínháznak nézők számára szolgáló főbejáratát a Budai és belső-tornyot összekötő falon nyitották; az ezzel szembeni oldalfal mögött kezdődő emeltebb területen található a Lipót-terasz. Kelet felől a megmaradt és szintén restaurált külső és belső várfalat, illetve a közöttük húzódó ún, Szárazárok képezi a várszínház helyének közvetlen határát. Északról, a főbejárattal szemben kis várfal áll, [mi más is állhatna?] a rekonstrukció által ez vált a színház nézőterének túloldali zárófalává, [egyébként a legélelmesebb nézőket nemhogy kizárná, de egyenesen kiszolgálja, mivel kívülről a közeli Bazilika és Vármúzeum körül zajló közforgalomnak útjába esik. Ráadásul lévén nem túl magas, viszont eléggé széles: vállalkozó kedvű fiatalabbak számára afféle erkélyülésként kínálkozik, amely nem éppen kényelmes, de annál olcsóbb...] HORVÁTH BÉLA, a Vármúzeum igazgatója ezt így foglalta össze a helyi hetilap hasábjain közzétett emlékezésében: „£/ kellett azon gondolkoznunk, hogy valami véglegesebb megoldást találjunk. Kapára jött a Kapu-szoros és környékének restaurációja - állami költségen -, melybe sikerült 'lecsempésznünk' a Várszínház megépítését is. Ez akkor húsz millióba került, s a városi tanácsnak mindössze félmillióval kellett hozzájárulnia. 1990-ben végre elkezdődhetett az ország - szerintem - legszebb szabadtéri színházában a nyári színházi szezon.“ [Esztergom és Vidéke, 2000. Különszám] Az 1986-ban indult nagyarányú felújításnak ez volt a 2. és 3. üteme: 1988-1999 között valósult meg. Az Országos Műemléki Felügyelőség [OMF] és a Múzeumok Központi Igazgatósága tervei szerint, az OMF visegrádi és székesfehérvári építés- vezetőségének kivitelezésében először a Budai torony renoválása készült el; ezután pedig az ún. „Török kert" átalakításához láttak hozzá. Ami a „becsempészést" illeti: várszínházként nevesítve nem férhetett be a régészeti alapvetésű tervbe, de a helyreállítandó műemléki egység olyan szerves részeként már igen, amelynek a közönség sokoldalú kiszolgálását szánják feladatául. Úgy általában, amibe akár a rendszeresen folytatott színházi funkció is beleilleszthető, Mégpedig a lehető legtermészetesebb módon, hiszen a terv lényeges törekvése volt, hogy az egész együttesbe [,,a Kapu-szoros és környéke", a két kapu toronnyal] eleven életet „leheljen". A tornyokat például úgy újították fel, hogy belül kiállításokra is alkalmas terekként szolgáljanak. A színházi előadások számára [is] megfelelő helynek a nagyobbik [az ún. „Budai"] torony melletti - méteres gazzal sűrűn benőtt - terület mutatkozott: a hajdani „Török kert". [Hajdan ennek területe is - a váron belüli átjáróként - fontos védelmi célra szolgált. Az esztergomiak által mai is gyakorta használt elnevezését - „Török temető" - valószínűleg csak a 18-19. század fordulója körül ragasztották rá. Leginkább talán akkoriban, amikor a Bazilika építését előkészítő tereprendezés munkálatai során ide vitték át a még fennmaradt török sírköveket. - ezekjelenleg az ún. Lipót-teraszon vannak elhelyezve. A munkálatok kezdetén helyenként 3 méter magas, újkori betöltésű földréteget kellett kitermelni, hogy ezután a színpadot és nézőteret megépíthessék. Ennek természeti adottsága volt, hogy lejtett, tehát ezt csak lépcsőzetessé kellett alakítani. A Budai-tornyot belül úgy alakították ki, hogy a színházi segédfunkciók [öltözők, vizesblokk] is helyet kaptak; legalsó szintjét a színpad - az egykori török kert - felé is megnyitották, egy feljáró lépcsővel. Ebben az évben az un. „gyilokjáró" is elkészült, összekötve a Budai-tornyot a 2. kaputoronnyal. Ez - mellékesen - nagyszerű „karzatként" is szolgálhatott a színházi előadások alkalmával. A róla a színpadra vezető magas lépcsőt pedig a rendezők, illetve a színészek használhatták ki, ami elég sokszor nem is volt elkerülhető, hiszen a produkciókat igen sokszor átrendezéssel